A év advent 4. vasárnapja
Szombathely – Kálvária 2013. 15. 22.
A mai
evangélium legsúlyosabb üzenet ez a tömör kinyilatkoztatás „Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől”.[2]
A tényt Mária elfogadta, amikor kimondta „íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”[3]
Csakhogy
még a jegyest, az emberi módon gondolkodó Józsefet is fel kellett világosítani
az Istennek arról, hogy nem Mária félrelépéséről van szó. Az Isten mindig
megtalálta és megtalálja a módját annak, hogy úgy közöljön természetfeletti
eseményt, hogy az érintett részéről elfogadható legyen. Egyébként is, ahogyan
kellett Mária igen- je, ugyanúgy kellett József szabad akaratból történt
beleegyezése is. A közlés eszközéül Isten ezúttal az álmot választotta. Az Ószövetség
könyvei számos olyan esemény leírását hagyták az utókorra, amikor Isten
álomlátásban közölte mondavalóját.
Józsefről
keveset beszél a szentírás. Valahogy úgy, ahogy azt Reményik Sándor a József az
ács című versének utolsó két sorában megfogalmazta
„Evangéliumban
hallgatok,
S hallgat rólam az
Evangélium.”
Az
evangéliumok József foglalkozását a τεκτων[4] szóval jelölik, amit hagyományosan
ácsnak fordítanak, jóllehet más, főként famegmunkáló mesterembert is jelenthet.
Azt, hogy József mesterségét ácsnak nevezni a szentírás kutatók szerint a héber
naggar főnév félrefordításáról van szó. Ez ugyanis jelent „mesterembert”,
jelent „tanult ember” is. Sajnos az evangéliumok egy szót sem idéznek, amely az
ő ajkáról hangzott volna el.
Józsefről
tudjuk, hosszabb ideig a galileai Názáretben élt, néhány évig, Jézus születése
és az összeírás okán a júdeai Betlehembe kellet költöznie, ahonnét Egyiptomba menekült.
Az első
század második felében, ill. a 2. században számos írásmű keletkezett, amelyek
az evangéliumokban le nem írt eseményeket dolgoznak fel. Ezek az írások foglalkoznak
Józseffel is, mintegy leírva azt, ami az evangéliumokból „kimaradt”. Ezeknek nincs
bizonyítható történelmi alapjuk. Ezek a bibliai könyvekhez hasonló zsidó és
keresztény iratok, amelyeket szerzőjük isteni kinyilatkoztatásként, szent iratként
tárt a nyilvánosság elé. Ilyenek többek között az un. Tamás evangélium, Jakab
evangélium, Mária evangélium stb. Ezeket használta számos olyan mai író, akik
azt akarták bebizonyítani, hogy az egyház meghamisította a történelmi Jézus
szellemi örökségét.
Az
irodalomtörténet ezeket a műveket apokrifek[5] könyveknek nevezi. A korai
egyháznak éppen ezért hivatalosan kellett kimondani, hogy mely könyveket tekint
a Szentlélek által sugalmazottnak, Isten üzenetét hordozónak. Ekkor állították
fel a kánont, amelynek jelentése mérték. Vagyis azt mérték, vizsgálták, hogy
megfelelnek a szükséges kritériumoknak. Így az un. kánoni könyvek közé 27 újszövetségi
irat került be, ami ma is része az általunk is ismert újszövetségi
szentírásnak.
Apokrif
könyveket használta fel pl. Dan Brown amerikai regényíró 2003-ban megjelent
regénye, A da Vinci Kód, mely az év legnagyobb könyvsikere volt az Amerikai
Egyesült Államokban. A mű több országban is a bestseller listák élére került. Magyarra
is lefordították. Ez az első könyv, amely hosszú idő után tömegeket késztetett
olvasásra. Világszerte könyvklubok, olvasócsoportok, rajongói honlapok,
újságcikkek foglalkoztak és foglalkoznak vele. A da Vinci-kód nemcsak műfaja
legsikeresebb könyve lett (2009-ig több mint 80 millió példányban kelt el),
hanem a legtöbb vitát kiváltó is. Mindazonáltal a mű az írója szerint sem akar
több lenni annál, mint ami: egyszerű, szórakoztató olvasmány, krimi. Soha sem
állította, hogy meséje igaz, mégis sokan a könyv elolvasása után vagy
megerősödtek az egyház iránti közömbösségükben, vagy valamiféle történelmi
csalót láttak az egyházban.
Azért
tettem ezt a hosszú kitérőt, mert, amint már jeleztem, Szent József története
is folytatódott az un. apokrif iratokban, amelyet csupán jámbor fantáziák
szüleménye. Mégis nem kevesen vannak, különösen az ezoterika világában
kutakodók, akik hitelt adnak nekik.
E tudom
képzelni, hogy József számára Mária áldott állapota afféle derült égből
villámcsapás volt. Megszüntethette volna a jegyességet, ehhez joga volt,
kitehette volna az utcára, akár meg is verhette volna, senki sem kérte volna
tőle számon. A jog az ő oldalán állt. Az Isten meg Mária oldalán. A tisztesség
megkívánta, hogy József szabad elhatározásból mondja ki az igent Isten tervére.
Nem tudjuk mit mondott, vagy mondott-e egyáltalán valamit az álomlátás után. Istennek
talán nem is a szó kellett hanem a tett. „József
pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki.
Magához vette feleségét.”[6]
Mivel az
isteni közlés álomban történt, érdemes néhány szóval kitérni az álomra is. Az álom
nem más, mint alvás közben megjelenő kép, vagy esemény. Az álomban az ember
tudatalatti mélyéből jönnek elő jelzések, melyeket Sigismund Freud[7] szerint a személyiség
károsodásával járó megbetegedések gyógyítására használ fel a természet.
A
Szentírásban úgy az Ószövetség, mind az Újszövetség értékeli az álmot, ami akár
a misztikus esemény, a kinyilatkoztatás eszköze is lehet. Ez lehet
bölcsességi-kegyelmi célú. Ilyen lehetett Szent József álma is.[8] Úgy tűnik, hogy az emberi
test alkotója, aki annak működését tökéletesen ismeri, ezt a megoldást találta
legjobbnak, hogy Józseffel közölje, jegyesének, Máriának áldott állapota
természetfeletti beavatkozás eredménye.
József nem
szavakkal, hanem tettel válaszol: „Magához
vette feleségét”.[9]
Emberileg
is képes volt erre, mert igaz ember volt az által, hogy élete folyamán nem
emberi, hanem az isteni igazsághoz ragaszkodott. Ez tette alkalmassá arra is,
hogy ezt a konfliktust úgy kezelje, ahogyan a Mindenható akarta kezelni. Konfliktusmegoldó
képességének a titka egyrészt emberi rátermettsége, másrészt az Istennel való
belső kapcsolata volt. Ha csak emberi módon akarta volna kezelni ezt a rendkívül
nehéz helyzetet, egészen más lett volna a végeredmény, ami megakadályozhatta volna
az üdvösség tervének a megvalósulását.
József ember
volt a talpán. A talpig tisztességes és becsületes. Ahogy a Máté evangélista
fogalmaz „igaz ember volt”.[10]
Erre az emberi tisztességre már építhetett az Isten. Arra a fajta emberségre,
amelyet Sík Sándor így fogalmazott meg:
Embernek
lenni!
Csak
embernek, semmi egyébnek,
De
annak egésznek, épnek,
Föld-szülte
földnek
És
Isten-lehelte szépnek!
Ha ma
léteznének ezek a típusú felelős emberek talán nem lenne annyi válás, emberi
jellemgyengeségből fakadó rossz döntés, megannyi család szétbomlása. Akkor nem
menekülni akarnának a feladat elől, hanem megoldani Isten segítségével.
Mai
gondolataimat egy Reményik verssel fejezem be, amelynek a címe József, az ács,
az Istennel beszél
Magasságos,
Te
tudod: nehéz ez az apaság,
Amit
az én szegény vállamra tettél.
Apja
volnék, - és mégsem az vagyok.
Ez
a gyermek... ha szemébe tekintek,
Benne
ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja
szemei s a Te szemeid,
Istenem,
a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges
és szörnyű szemek,
Oly
ismerősek, s oly idegenek...
Ez
az ács-műhely... ezek a forgácsok...
Mit
tehettem érte?... mit tehetek?
Én
tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis
rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy
félek: mi lesz?
Most
is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől
tüzet fog a műhely,
Tüzet
a világ, s egyszer ellobog.
Ó,
jó volt véle Egyiptomba futni
S
azután is óvni a lépteit,
Fel
a templomig, Jeruzsálemig,
Míg
egyszer elmaradt...
Ó,
jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta
szürkülő szakállamat,
Ezüst
nyomot hagyott már akkor is,
Komoly
nyomot parányi rózsaujja.
S
most olyan más az útja...
Vezetném
és Ő vezet engemet.
Csak
azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De
ki tudja a Te ösvényedet?
Te
vagy az atyja, - én senki vagyok,
Az
Evangéliumban hallgatok,
S
hallgat rólam az Evangélium.
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése