A év advent 3. vasárnapja
Szombathely – Kálvária 2013. 12. 15.
A
liturgia a mai vasárnapot, advent 3. vasárnapját az öröm vasárnapjának mondja. Ennek
külső jelei: a rózsaszínű 3. gyertya meggyújtása az adventi koszorún. Ha van a
templom liturgikus ruhatárában rózsaszín miseruha,akkor azt felveheti a miséző
pap. Az öröm hangjai csendülnek fel az énekekben. Bár Jézus az általa átadott
isteni üzenetet „örömhír” –nek nevezi, mintha mégse lelnénk benne sok „örömre”,
vagy ha úgy tetszik humorra, amely az emberi élet fontos része. Csupa komoly
tanítás, meggondolandó életszabályok, komorság, gyász, kereszthalál, vészjósló
jövendölések stb. Hol van itt az öröm, a humor, a derű?
Czakó
Gábor napjaink közismert, a keresztény értékrend alapján álló írójának feltette
egyszer egy riporter a kérdést[2]: „A bibliát olyan komoly dolognak tartják,
amivel kapcsolatban a humor szó semmiképpen nem jut az eszükbe. Ön mikor látta
meg először a Szentírásban a humort?” A kérdéssel nyilván utalt Czakó Gábor
korábbi e tárgyú írásaira. Válasza meglepő volt. „A Szentírás humorát nem magamtól ismertem föl. Hamvas Bélánál olvastam
vagy húsz éve, aki azt írta, hogy „az Evangélium tündöklő fehér humor.” Erről
majd talán más alkalommal fogok beszélni, hogy most inkább vizsgáljuk a mai
vasárnap „öröm üzenetét”.
A
szentmise kezdő éneke, amelyet nem szoktunk felolvasni, helyette népéneket
énekelünk, Szent Pál apostolt idézi, aki felszólít
„Örüljetek az Úrban szüntelenül!
Újra csak azt mondom, örüljetek. … Az Úr közel van.”[3]
Ennek a
felszólításnak az első szaváról „örüljetek”,
kapta a mai vasárnap is a nevét, az öröm vasárnapja.
Vajon lehet
örömre felszólítani, mintegy „parancsra” örülni? Nem igazán, de a páli
felszólítás alkalom lehet, hogy az egyház felhívja a figyelmet az igazi örömre.
Mondja
nekem valaki, csak úgy beszéd közben: Atya, megkezdődött a karácsonyi őrület. Egy
anyuka oda nyilatkozott, hogy idézem „egyre idegesebb vagyok, ez sincs meg, az
sincs meg. Még nem mindenkinek van meg ajándéka. Meg a szent este vacsorájának alapanyát
is be kellene szerezni. Hírekben azt hallom, hogy ennyi, meg annyi milliárdot
költenek az idén a magyarok karácsonyra… az idén többet, mint tavaly… mert,
hogy szentestére együtt kell lenni, a karácsonyi hangulat minden kellékének.
Ebben csak
vásárlássá süllyedt, az ünnep lényegétől fényévnyire lévő hajrában csendesen
megszólal az egyház. Ember! Annak örülj, hogy megszületett Jézus, a mennyei
Atya nagy ajándéka, aki megtanított emberségre, tisztességre, becsületre és
meghívott odaátra…
Hogyan is
írta Szent Pál Filippieknek? Örüljetek az
Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. … Az Úr közel van. És
mennyire igaza van.
Pál apostol
levelének címzettjei, ahol ezt a mondatot leírta, a Filippibeli hívek. Itt
alapította Szent Európa földjén az első keresztény közösséget.[4] A városnak akkor központi
fekvése volt, a mai Észak-Görögországban, az egykori fontos római kereskedelmi
és hadiút, a Via Egnatia mentén. Ebben a levélben az alapító atya büszkeségével
beszél a közösséghez, és gyakran társítja velük az "öröm" és
"örvendező" szavakat.
Pedig ez a
közösség bonyolult körülmények között élt. A kis keresztény közösségben
különböző hatások okán megbomlott a harmónia, mindenféle civakodások keserítik
meg az életüket.[5] Pál
nem hordja le őket a sárga földig, hanem felszólítja a pogány tengerben lévő
kis keresztény közösséget, Örüljetek az
Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. … Az Úr közel van.
Úgy látszik
nincs új a nap alatt. Csak akkor kommunikációs zűrzavarnak hívták, most meg
vásárlási őrületnek. Anyaszentegyházunk nagyon bölcsen, nem a helyzetet
kárhoztatja, hanem elénk teszi a mai ezt a szentírási üzenetet, mint támpontot
és kapaszkodót „az Úr közel van.”
Abban az
időben az úr szónak más értelme volt. Nagybetűvel írták, mert a görög Küriosz,
az Istent magát jelentette. Ebben az értelemben, az Isten közel van. Közel van,
mert elérkezettnek látta az időt, hogy belépjen a tér – idő keretbe szorított
anyagi világba. Ez a belépés egyszer már megtörtént, amikor „az Ige testé lett”,
csakhogy ennek a testé levésnek és kisbabaként való megszületésének az ünnepe
nem csupán a múlt felidézése, hanem egy nagy lehetőség találkozni az Úrral.
Sajnos
ebben a karácsony előtti hajrában ez a találkozás elsikkad, mert kiszorította a
vásárlás, az ajándékozás eltorzult szokása.
Milyen érdekes. Azt gondolhatná az ember, hogy ez
mindig így volt. Egyáltalán nem. A karácsonyi ajándékozás gyökerei a negyedik
századig nyúlnak vissza, amikor a gyermekek Szent Miklós püspökre emlékezve
ajándékot kaptak. Karácsonyi ajándékozásról évszázadokon keresztül szó sem volt.
Érdekes nyom a múltban kutató számára, hogy a 13. században francia apácák
kezdtek el ajándékokat osztani a szegényeknek a téli napforduló idején, Szent
Miklós napján.
Az 17. században még társadalmi osztálykülönbségek
alapján ajándékoztak. Általában a szegények tették tiszteletüket a gazdag
családoknál és vittek nekik kisebb ajándékokat, cserébe a gazdagok alkalmanként
karácsonyi mulatságokat szerveztek a népeknek.
A karácsonyfa állítás és valamiféle ajándékozás a 19. század
elején kezdődött. Szó sem volt drága ajándékokról. Egészen egyszerű dolgokat
adtak, gyümölcsöket, apró játékokat. Nem is csomagolták be őket, csak szimplán
átadták, vagy felakasztották a karácsonyfára, miután a fa feldíszítése, a
karácsonyi dekoráció is kezdett népszerűvé válni.
A családon belüli ajándékozás kultusza csak később, az
1800-as évek vége felé alakult ki. A karácsonyi ajándékok így a szülők
gesztusává váltak gyermekeik felé. A komolyabb ajándékvásárok főként gazdasági
nyomásra, az ipari forradalom elindulása idején kezdődtek el. Egyrészt azért,
hogy a megtermelt árut a kereskedők eladják, másrészt hogy túllendítsék az
embereket a “nagy depresszión”, amelyet a nyomor okozott.
Napjainkban már minden évben rekordokat dönt a
karácsonyi ajándékok körüli vásárlási őrület. Sok család kezd viszont
takarékosabban gondolkodni, és inkább fordul a meghitt, nyugodt családi légkör
megteremtése felé, mintsem, hogy a vásárokban, plázákban rója a köröket
karácsonyi ajándékok után kutatva.
Vigyázat, nem az ajándékozás ellen beszelek. Az ajándékozás fontos eleme a karácsonynak. Csupán azt szeretném hangsúlyozni, hogy az ajándékozás nem önállósíthatja magát a karácsony misztériumának egészében, hanem maradjon meg annak, ami. Résznek, karácsony egy elemének.
Vigyázat, nem az ajándékozás ellen beszelek. Az ajándékozás fontos eleme a karácsonynak. Csupán azt szeretném hangsúlyozni, hogy az ajándékozás nem önállósíthatja magát a karácsony misztériumának egészében, hanem maradjon meg annak, ami. Résznek, karácsony egy elemének.
Karácsonyra
készülve jó lenne már most megtapasztalni az örömet.
Az együtt
készülődés és az örömszerzés örömét. Mert boldog az, aki tud adni. Őszintén, szívből, szeretettel. Boldog az, aki képes örülni minden apró ajándéknak. Boldog az,
aki meglátja a másikban a jót. Boldog az, aki a kicsi szépet, a kicsi örömet is
észre tudja venni.
Ide pedig
tiszta szem kell, amelyik meglátja a dolgokban és az élethelyzetekben a
lényeget. Nem az idegeket feldaráló karácsonyi hajrát, hanem a csendes belső jó
érzést: az Úr közel van. Hozzád akar jönni. Már egészen közel van! Kopogtat a
szívek ajtaján. Miért? Megmondta ezt nagyon világosan, tisztán és egyértelműen
a Mester: „hogy örömötök teljes legyen”[6]
Örömre hív ma bennünket Jézus, adventi örömre, a készülődés örömére.
Hogy ez
sikerüljön, kinek – kinek, mindenkinek magának kell eldönteni, hogy hova teszi
a hangsúlyokat. Egyszerűen, azért mert az Úr közel van, és találkozni akar
veled a meghitt ünnepi órában, karácsonykor.
Záró
gondolatként szeretném, Túrmezei Erzsébet Jön a megváltó c. versének
gondolatait mindenkinek a szíve közepébe tenni.
JÖN A
MEGVÁLTÓ!
Túrmezei Erzsébet
verse
Jön a
Megváltó,
meleggel,
fénnyel
tölti be
házunk!
Csak jól
vigyázzunk,
hogy
észrevétlen
el ne
haladjon,
s itt ne
maradjunk
mi a
sötétben!
Szép
karácsonyfa
nem elég
nékem.
Nem elég
semmi.
Jön a
Megváltó:
Őt magát
vágyom
szívembe
venni.
Olyan lesz
akkor,
mintha
minden nap
karácsony
lenne!
Puha
jászolként
vár a
szívem rád:
Végy, Uram
Jézus
lakozást
benne!
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése