SZENTCSALÁD
VASÁRNAPJA
Szombathely – Kálvária 2013.12.29.
Rendkívül
izgalmas vállalkozás lenne végigkövetni a Szentcsalád útját Egyiptomban. 2000-ben,
Jézus születésének 2000. évfordulóján III. Senuda alexandriai pápa a koptok
vezetője, Krisztus születésének 2000. évfordulóján aláírta azt a térképet,
amelyre bejelölték a szent család menekülésének feltételezett útvonalát a kopt
hagyományok és művészeti emlékek alapján.
A 3 – 6
században keletkezett un apokrif írások tudni vélik hol, mikor, mi történt a
szentcsaláddal menekülés közben. Zarándokhelyek őrzik ma is a szentcsalád
menekülési útvonalának egyes kiemelkedő helyszíneit. Maga az útvonal ma is ismert
zarándokútvonal.
SZENT
CSALÁD ÜNNEPÉT XIII. Leó pápa (1878–1903) szorgalmazta azzal a nyilvánvaló
céllal, hogy a 19. sz. századvégi nyugati világban egyre inkább kikezdett
családeszménynek imádságos alapokat adjon. Az A, B és C liturgikus években
anyaszentegyházunk Jézus gyermeksége történetének más, és más eseményeit
olvassa fel. Ma, az Egyiptomba történt menekülés kapcsán az apa szerepét emelem
ki a férfiasság nézőpontjából.
Teljesen
igaz az, ahogyan Reményik Sándor fogalmaz József az ács című versében, szent
József szájába adva a szót
„Evangéliumban
hallgatok,
S hallgat rólam az
Evangélium.”
Sehol sem
olvassuk, hogy Szent József ezt vagy azt mondta volna, ám tettei sok mindent
elmondanak róla. Például a férfiasságát. Aminek lennie kell minden apának és
férjnek.
Egy-egy kor
férfi – apa eszményképe különböző hatások alatt alakult ki.
Általánosságban
lehet mondani, hogy az ókortól, lovagkoron át, egészen a 19. század végéig a
férfi ideál a hős volt, aki megvédi családját és országát minden rossztól, aki
határozott, aki bátor, aki nem riad vissza semmitől.
Szent
József idejében, a zsidó társadalomban a férfi ideált a közösség formálta ki. A
férfi tekintély volt, aki betartja az Isten törvényét és a szerint cselekszik.
Aki nem menekül el a problémák elől, hanem azt megoldja. Az idős férfiakat sem
írták le. Ők voltak a bölcsek, sok mindent megéltek, akiktől érdemes volt
tanácsot kérni, odafigyelni a szavukra.
Ma
nincsenek férfi ideálok. A televíziós csatornák ugyan produkálnak férfi
sztárokat, akik az igazi férfiassággal köszönő viszonyban sincsenek.
József nem
készült, mert nem is készülhetett ama helyzetek megoldására, amelyekben végül
is része volt. De családja és környezete olyan emberré formálta, akik úrrá
tudott lenni a váratlan helyzeteken is. Mert becsületes és tisztességes volt,
vagy ahogyan a szentírásban olvassuk „igaz
férfi” volt.
Szentcsalád
vasárnapján ezt a talpig becsületes igaz férfit állítja egyházunk a fiuk, a
férfiak, az apák elé példaképnek. Úgy látszik, hogy ez valamilyen mértékben meg
is valósult. A talita.hu című honlap egyik cikkéből idézek. Cikk írója így
fogalmaz:
„Számomra lényeges, hogy egy
férfinek legyen tartása. Aki jellemes, az nem agresszív, vagy ha
vérmérsékletéből adódóan az lenne, akkor képes kontrollálni magát. Karakterén
mégis átsugárzik az erő, amit a hölgyek, a gyerekek, és általában a gyengébbek
támogatására használ. Energiáit nemes célok érdekében fejti ki, amilyen a
családja szellemi bázisának és anyagi hátterének megteremtése, gondoskodás a
rábízottakról, valamint saját maga fejlesztése. Gondoljunk csak Szent István
királyra, aki Isten segítségével országot alapít. Vagy a lovagkirály Szent
Lászlóra, aki igazi harcos, közben pedig asszonyokat ment meg. Lehet, hogy maradi
vagyok, de nekem az ilyen férfiak tetszenek.[1]
Számomra ez
a véleménynyilvánítás azt mondja, hogy a Szent József tettekben megnyilvánuló
férfiassága, konfliktuskezelő készsége és megbízhatósága olyan erények, amelyek
ma is mintául szolgálhatnak minden kor férfitársadalma tagjainak.
Mindent
tanulni kell, mindenre megfelelőképpen fel kell készülni. A focira is, hogy a
csapat győzzön, a tudományos eredmények elérésére, még gyógyíthatatlan
betegségek ellenszerének a megtalálására éppen úgy, mint a rengeteg feladatot
ellátó apaságra. Erre nem születik senki. Ezt meg kell tanulni azoktól a
szentektől, hősöktől, akik letettek valamit a nemzet, a város, és a család
asztalára.
Kisfiú
kortól, a kamasz és ifjúkoron át, látva az apai mintát, évtizedek kemény
munkájával lehet és kell sajátítani azokat a készségeket, amelyek, amikor annak
ideje elérkezik, képessé teszik a férfiembert a családapai feladatkör
felelősségtelje vállalására. Ez alaphelyzetben a család feladata és a nevelés
egyik fontos célkitűzése. Talán azért bomlik fel manapság sok család, mert sem
a férfi, sem a nő nincs a helyzet magaslatán. Úgy mennek bele nagyon sokan a
házasságba, hogy egyrészt nem készültek fel, másrészt nem értek meg erre a
feladatra.
Ezen a
téren van a cserkészetnek, és az egészséges, A jó célkitűzési ifjúsági
közösségeknek semmi mással nem pótolható feladata. Ahogyan Petőfi Sándor
fogalmaz:
Ha férfi vagy, légy
férfi,
Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha
mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább
éltedet
Tagadd meg, mint magad;
Hadd vesszen el az
élet, ha
A becsület marad.
Szent
Józsefnek volt elve, hite. Ez volt az írás, az Isten szava. Ott volt neki is,
mint zsidó férfinak a homlokán és a szívégen „halld Izrael! Az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen úr!” Ehhez
igazodott. Ez volt az elve, a hite, életének irányítója. Ez adott tartást és
segítséget minden élethelyzet megoldásában. Különösen, amikor az áldott
állapotban lévő Máriával útra kellett kelni Betlehembe, amikor menekülni
kellett a gyilkos zsarnok elől Egyiptomba. Nem évekig készülve, hanem egyik
pillanatról a másikra elindulni a bizonytalanba. Ide férfi kellett. Férfi,
akinek volt hite és volt elve, amihez igazodott, ami tartást adott neki.
Ha férfi vagy, légy
férfi,
Erős, bátor, szilárd,
Akkor, hidd, hogy sem
ember
Sem sors könnyen nem
árt.
Légy tölgyfa, mit a
fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti.
Petőfiről
nem tudjuk, hogy forgatta-e a bibliát, hogy kiolvassa belőle Isten szavát, de
amit leírt azok pontosan ráillenek a férfira, aki igaz ember volt.
Férfiak,
fiatal emberek, családapák gondolkodjatok el ezeken a dolgokon. Beszéljétek meg
egymással és segítsetek férfivá lenni a szó igazi és nemes értelmében
mindazoknak, akik erre van hivatásuk.
[1] http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1504:jo-pasik-a-kereszteny-ferfiak&catid=53:reka-blogja&Itemid=80
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése