Szombathely – Kálvária
2014.01.01.
Énekelték
az angyalok a pásztoroknak azon a titokzatos éjszakán. VI. Pál pápa
kezdeményezésére a béke világnapját ünnepeljük minden év első napján 1968 óta.
Ez a nap arra figyelmeztet, hogy az előttünk álló újévben törekedjünk arra,
hogy békében éljünk Istennel, önmagunkkal, minden emberrel és mindennel az
egész világon. A mindig vágyott állapot, amiért Ady Endre is fohászkodik
Imádság háború után című versében.
"Uram,
háborúból jövök én,
Mindennek
vége, vége:
Békíts
ki Magaddal s magammal,
Hiszen
Te vagy a Béke."
Uram,
háborúból jövök én,
Mindennek
vége, vége:
Békíts
ki Magaddal s magammal,
Hiszen
Te vagy a Béke.
„Békíts ki
magaddal, magammal”. Isten maga volt a kezdeményező, megtette az első lépést,
akinek küldetését születésének éjszakáján az angyalok hirdették a világnak Békesség a földön! Ez volt az a szent
pillanat, amikor nem a mennydörgésben és villámlásban a Sínai hegyre leszálló
Istennel, hanem a mindenkire rámosolygó gyermekkel találkozhattunk, aki lehozta
az isteni békét a földre.
Az Ószövetség
békétt a salommal szóval, köszöntéssel fejezi ki, melyben egyszerre benne van
az ember egészsége, jóléte, szorongattatástól való mentessége. A földön minden béke csak részesedés
Isten békéjéből, s csak a mennyországban, a javak teljességének birtoklásában
válik tökéletessé.[2] Szent
Ágoston szerint a béke a rend nyugalma. Kegyelmi
adomány, az Istennel való életközösség elővételezése.
A földi
világban számos tényező veszélyezteti a békét. Mindenek előtt az, akit Jézus a
Sötétség fejedelmének nevez, aki maga a sátán. A test kívánságai, vágy a
hatalomra, mások leigázására, legyőzésére. És még sok más tényező.
Akik a
békét komolyan gondolják, és annak szellemében cselekszenek, azoknak Jézus kitüntető
állapotot ígér: „Boldogok a
békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni”[3]
Jézus nem a
csatabárdot ásta ki. Tanítása megtartásának csodálatos hozadéka lehet a béke helyreállítása
az emberben, az emberek között és az Istennel.
A béke az
az állapot, amelyben minden élőlény, köztük az ember is jól érzi magát és
egészségesen fejlődik.
Ábránd ez?
Utópia? Sohasem lesz állapot? Az emberiség története a harcok és békekötések
szakadatlan sora. A háborúnak zaja van, a békének csendje. A csend pedig
hiánycikk. Ahogyan Fekete István fogalmaz „hiányzik
a csend, ami minden mögött van, … hiányoznak a vasárnapok és a hétköznapok, …
mert hiányzik az emberekből s a világból a béke.”[4]
A
békességet nem a boltokban árulják, mert ha ott árulnánk aranyon is meg kellene
venni. Mondta Gárdonyi Géza. A békét nekünk magunknak kell, kellene
megteremtenünk. Egyszerűen azzal, hogy nem engedünk a békétlenség erőinek.
Valahogy úgy, ahogyan Vass Albert fogalmaz:
„Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.”[5]
Anyaszentegyházunk
a szentmisében kezdettől fogva imádkozik a békéért. Áldozás előtt a „Béke veled” köszöntéssel is jelezzük a megbocsátásra és a békére való készségüket, amely az áldozás kegyelmében részesedésünk alapfeltétele.
Itt
a templomban, részesedve a szentmise misztériumában és átélve az Istennel való
találkozás örömét születhet meg bennünk a lelki béke.
A
lelki békéről ismeretlen szerző így nyilatkozott.
A
lelki béke szilárd nyugalom,
fegyelem,
mely enged, s elfogad,sosem fél,
nem
remél, csak ad.
A
lelki béke tevékeny erő,
nem
eltipró, hanem felemelő,
táplál,
éltet és legyőzi a szenvedést...
A
lelki béke feltörő tudás, befogadás,
semmit
sem tagadás.
Mélység
és magasság között feszül,
általa
minden összhangba kerül.....
A
lelki béke értő szeretet,
pont,
mely körül belső világod forog,
melyet
elérve önmagad láthatod!
A
gondolataink, a döntéseink belül születnek. Az indulataink is belülről indulnak
el. Ha a lelki béke bennünk van, akkor ebből születnek a gondolataink és
döntéseink is. Ez az az állapot, amikor jó valakivel együtt lenni, mert egész
lényéből békesség sugárzik. Ez megnyugtatja azt is, aki részese a lelki béke
kisugárzásának.
Nem
kevésszer tapasztaltam a magam életében is. Ha bennem béke volt, lecsillapodtak
körülöttem is a békétlen lelkű emberek. Ennek visszajelzése volt, most jó, most
megnyugodtam.
Minél
több két lábon járó feszültséggóc van körülöttünk, annál feszültebbek leszünk
mi magunk is. Az ellenkezője is igaz. Minél több két lábon járó lelki béke vesz
bennünket körül, annál derűsebb és nyugalmasabb az életünk. Ez már a
mennyország öröme.
Juhász
Gyula Béke vers mindenkinek című költeményét osztom meg veletek befejezésül.
És
minden dolgok mélyén béke él
És
minden tájak éjén csend lakik
S a
végtelenség összhangot zenél
S örök
valók csupán mély álmaink.
És
minden bánat lassan béke lesz
És
mindenik gyötrődés győzelem
S a
kínok kínja, mely vérig sebez,
Segít
túllátni a szűk életen.
Testvéreim:
a boldogság örök
S e
tájon mind elmúló, ami jó
S az
élet, a szép, nagy processzió,
Mely
indul örvény és sírok fölött,
Az égi
táj felé tart csendesen
S egy
stációja van: a végtelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése