„Isten életünk törött darabkáiból tud alkotni, ha teljesen rábízzuk azokat". (Blaise Pascal)

C ÉV ÉVKÖZI 33. VASÁRNAP

Szombathely –Kálvária

2013. november 17.

Lk 21,5-19

"⁵Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, ezt mondta: ⁶„Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, nem hagynak követ kövön, mind lerombolják.” ⁷Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor fognak ezek bekövetkezni? És mi lesz a jel előtte?” ⁸Így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: Én vagyok. És: Elérkezett az idő! – Ne kövessétek őket. ⁹Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Ilyeneknek kell előbb történniük, de ezzel még nincs itt a vég!”

Az előjelek.¹⁰Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. ¹¹Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen.

Az üldözések.¹²De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé hurcolnak a nevemért, ¹³azért, hogy tanúságot tegyetek. ¹⁴Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket, hogyan védekezzetek. ¹⁵Olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani nektek. ¹⁶Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket megölnek közületek. ¹⁷Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. ¹⁸De nem vész el egy hajszál sem fejetekről. ¹⁹Kitartástokkal megmentitek lelketeket.

Vészt jósló a mai evangélium. A szó legszorosabb értelmében Jézus jósolni látszik a vészt. Ilyesféléket mond, „nem hagynak követ kövön, mind lerombolják.” Mit? Hát a Jeruzsálemi templomot, amelyben az ókori világ hét csodálatinak egyikét látták. Beszél lázadásról, éhínségről, dögvészről, szörnyű tüneményekről, üldözésről, börtönről, amelyek le fognak súlytani a követőire.

Ezúttal Jézus nem jövendölt, nem prófétált, hanem prófétai beszédet mondott az ószövetségi próféták stílusában. Egy fajta beszédmód ez, amelyet okosan kell értelmezni és érteni. A beszédmód pedig mindig más és más, mert változik az ember, aki beszél, a helyzet, amiben van, és természetesen változik a nyelv is, amelyen kifejezi magát.

Jézus, ha üzenetet akart közvetíteni, már pedig ezt akart, az Isten üzenetét, akkor használnia kellett a korabeli beszédmódot, mégpedig a prófétákét, annál is inkább, mert maga is prófétának vallotta magát.

A próféta szó jelentése „Isten tolmácsa”. Az ókori zsidóság körében Jahve Isten szószólója, aki az isteni intelmeket a néppel közli. Isten kiválasztott embere, aki az isteni akaratot közvetíti, elsősorban úgy, hogy tanítja az embereket. Ilyesféle prófétának vallotta magát Jézus is.

Kevesen gondolják, hogy a szentírás szakavatott értelmező szerint ebben a mai, szörnyűségeket kilátásba helyező evangéliuma szakaszban, mégsem ezek a fontosak. Sokkal fontosabb a figyelmeztetés „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket” Mintha csak valami ilyesfélét mondana „legyetek észnél emberek!”  Már csak azért is, nem kevesen vannak, akik át akarnak ejteni, be akarnak csapni, érdekből, számításból, ki tudja miféle meggondolásból.

A hazugság lényege a szándékos félrevezetés. Talán nem véletlen, hogy Jézus a sátánt a „hazugság atyjának” nevezi, amit akár így is mondhatnánk, a félrevezetés mestere. Ezért olyan határozott a mai evangélium figyelmeztetése „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket”.

Valahogy úgy, ahogyan majd 200 évvel ezelőtt Petőfi Sándor: A XIX. század költői című versében írta

Vannak hamis próféták, akik

Azt hirdetik nagy gonoszan,

Hogy már megállhatunk, mert itten

Az ígéretnek földe van.

Hazugság, szemtelen hazugság,

Mit milliók cáfolnak meg,

Jézus világosan megmondta „Kitartástokkal megmentitek lelketeket. Kitartani pedig csak akkor képes az ember, ha van valaki, aki biztatás, kapaszkodó, segítő.

Van a mai evangéliumban két fontos figyelmeztetés „ne rémüldözzetek” és ne „kövessétek őket!” János evangélistánál olvassunk egy mási mondatot is, amit Jézus az utolsó vacsorán mondott „bízzatok, én legyőztem a világot.”[1] Nem jövő időben mondta, le fogom győzni a világot, hanem múlt időben, a győzelem már megtörtént. Olyan valóság, amit már nem lehet meg nem történté tenni.

Ez adja meg a magyarázatát, hogy miért képes a Jézust követő ember vigyázni, nehogy a félrevezetés csapdájába essék! Miért képes a Jézust követő ember kitartani? Mert a hazugság atyja erősnek látszik ugyan, de elerőtlenedik ott, ahol az isteni erő működni kezd. Ahogyan Pál apostol írta a Római levélben a bűn és a kegyelem viszonyáról elmélkedve „Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem”[2]

A túláradó kegyelem minden élethelyzetben egy kapaszkodó. Ebben a helyzetben képes az ember arra, hogy minden ellenkező látszat dacára ne rémüldözzék, mert hiszi, hogy a hazugság atyja tényleg vereséget szenvedett.

Nagyon is ide illik Márai Sándornak egy gondolata

“Mikor Istenre bízom a sorsom, érzem, hogy Isten nem ad föltétlen jogot ehhez. Hinnem kell benne, hogy “madárka tolla se hull ki” az Ő akarata nélkül, de nincs jogom vaksi bizalommal mindent az Ő kezébe tenni le; Isten reám bízta, hogy csináljam és igazítsam a sorsom. S csak, ha vállalom ezt a feladatot, akkor segít.”

Nem értem a dolgok titokzatos rendjét, a jónak és a rossznak örök küzdelmét. Ahogyan, persze költői módon Babits Mihály: Ádáz kutyám című versében Ádáz nevű kutyájához szól. Az utolsó két versszakot idézem,

…

Tudod, hogy itt valaki hatalmas

gondol veled, büntet és irgalmaz,

gyötör olykor, simogat vagy játszik,

hol apádnak, hol kínzódnak látszik:

de te bízol benne. Bölcs belátás,

bízni abban, kit nem értünk, Ádáz.

Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál,

bizalommal tudnék én is Annál

megpihenni, aki velem játszik,

hol apámnak, hol kínzómnak látszik,

égi gazda, bosszú, megbocsátás,

s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz!

Isten iránti bizalmatlanság okán bizony széteshet az ember élete.

Blaise Pascal, francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus, teológus, moralista és vitatkozó. Mechanikus számológépet tervezett 1642-ben. A poitou-i mocsarak lecsapolásában szakértőként vett részt. A nyomás mértékegysége az ő munkásságának tiszteletére lett pascal. Mélyen hívő ember. Ő jegyezte le a következő sorokat: "Minden képzeletet felülmúl, amit Isten életünk törött darabkáiból tud alkotni, ha teljesen rábízzuk azokat."

Persze ez se megy a mi közreműködésünk nélkül. Bízni kell valakiben, mint ahogyan Viktor Hugo, francia írónál olvastam

“Légy hasonló az égen szálló madárhoz…, aki a törékeny gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert bízik szárnyai erejében.”

Nekem a mai evangélium üzenet nem az emberiségre váró szörnyűségek réme. Sokkal inkább felhívás, hogy minden élethelyzet merjek bízni Isten erejében. „Mint a madár, aki átéli az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert bízik szárnyai erejében.” [3]

Valahogy úgy, ahogyan egy ismeretlen szerző öntötte szavakba

Életem ott van Isten tenyerén

Azért nem félek én, bármi fáj nekem,

Mosolyog a szemem.

Száz jajszó között is bízom vakon,

Hitem fel nem adom!

Rámtörhet vadul ezer baj veszély,

Isten így szól: ne félj !

Miért is, mitől is félhetnék én:

Az Isten tenyerén?

okéatya

---

[1] Jn 16,33

[2] Rom 5,20

[3] Victor Hugo-nak tulajdonított idézet