KRISZTUS KIRÁLY VASÁRNAPJA
Szombathely – Kálvária
2013. november 23.
A katolikus
egyház életében két szempontból is jeles fordulónap a mai vasárnap. A mai
nappal, Krisztus király vasárnapjával, fejeződik be az egyházi év és kezdődik
egy újabb egy hét múlva, advent 1. vasárnapjával.
A másik
szempont, a mai nappal zárul a XVI. Benedek pápa által meghirdetett hit éve.
Néhány
gondolat először Krisztus Király vasárnapjáról, azután a hit évéről.
Egy – egy ünnep
gyökerei mélységesen mélyek. Kialakulásukat nyomon követve lassan, de biztosan bontakoznak
ki előttünk. De amikorra elérkezik az ideje, ahogyan az Isten tervében öröktől
fogva elhatároztatott, Isten népe ünnepel. Menjünk vissza most az időben.
Krisztus
Király hittitkának a kinyilatkoztatása mintegy 3000 évvel ezelőtt kezdődött. Nátán
próféta, úgy Krisztus születése előtt 1000 táján, egy meglehetősen hosszú
próféciáját, amit Dávid királynak mondott, ezekkel a szavakkal fejezi be: „házad és királyságod örökre fennmarad
színem előtt, trónod örökre szilárd marad.”[1].
Később kiderült, az a király, akit akkor még a jövendő titok fátyla
borított, s aki Dávid nemzetségéből mintegy 1000 évvel később megszületett a júdeai
Betlehemben, már nem földi értelemben vett király, de mégis király. Amikor,
elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Gábor angyalt Názáretbe egy
szűzhöz, aki a születendő gyermekére vonatkozólag ezt a jövendölést kapta: „Neki adja az Úr Isten az ő atyjának,
Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és országának nem lesz
vége”[2].
A napkeleti
bölcsek a földkerekség királyának születését jelző csillagot látva indultak el és keresték Jeruzsálemben „a zsidók született királyát” [3]
Nyilvános
működése idején Jézus királyi méltóságát elrejtette. Minden alkalommal kitért
az elől, hogy királlyá tegyék,[4]
de szenvedése előtt, virágvasárnap, mint király vonult be városába,
Jeruzsálembe úgy, ahogy a próféta jövendölte: szamárcsikó hátán, szelíden és
alázatosan.[5]
A megostorozott Jézust Pilátus így mutatta meg a tömegnek: „Íme, a ti királyotok!”, majd a halálos ítélet megindokolásául ezt
íratta Jézus feje fölé keresztfeliratul: „A Názáreti Jézus, a zsidók királya”.[6]
Isten
országának beteljesedéséről ismételten királyi példázatokat mondott, utalván a
maga király voltára,[7]
s az utolsó ítéletet dicsősége trónján királyként fogja tartani. [8]
20. századig
nem volt külön ünnepe Krisztusnak, mint királynak. XIII. Leó pápa[9] az 1900-as jubileumi év alkalmából a 20. sz. királyának hirdette ki a Megváltót, ezzel előkészítette a Krisztus Király ünnepet. Akkor világszerte mindenütt a legmagasabb hegyek ormán, ill. magaslatokon kereszteket és
Krisztus-szobrokat állítottak föl a Megváltó emlékezetére, közöttük a híres
Béke-Krisztus szobrot az argentin-chilei határon az Andokban.
Az I.
világháború. után XI. Pius pápa[10]. a niceai zsinat 1600. évfordulóján, 1925. évre szentévet hirdetett,
melynek mottója: „Krisztus békéje
uralkodjék Krisztus országában!” volt.
A szentév végén, rendelte el Krisztus Király ünnepét, Krisztus királyi méltóságának ünneplésével a
népek, családok, személyek békéjének urát állította a hívek elé, hangsúlyozva,
hogy Krisztus a megtestesüléssel és a megváltó halállal szerezte királyságát
XI Pius
pápa az ünnep bevezetésével hangsúlyozási kívánta, hogy Krisztus nem csak az
egyes ember megváltója, hanem a társadalomnak is a királya. . Ez időben vált
Európában vált uralkodóvá az az eszme, hogy az állam mindent megold, mindenre
joga van, és erőteljesen beavatkozott az egyházkormányzatba is. A pápa az ünnep
bevezetésével hangsúlyozta, hogy Krisztus királysága nem csak a másvilágra
vonatkozik, hanem erre a világra is. Célja, minden politikai vezetőnél
tisztábban, az emberiség és az egyes ember felemelése minden megaláztatásból
A másik gondolatsor a hit évére
vonatkozik. A hit
éve naptár szerint a mai nappal lezárul, de hitéletünk további fejlesztése tart
tovább, egészen a halálunkig. Jó tudni: a hit éve nem valaminek a befejezése,
hanem az elvetett és kicsírázott mag szárban szökkenése és erőteljes
növekedése. Más szóval hit kibontakozására.
Visszatekintve
az a hit évére legfeljebb csak statisztikai adatokat tudunk felsorolni, hol,
milyen események voltak ezzel kapcsolatban. Ám a lélek mélyének történéseit
egyedül az Isten látja. Mennyiben mélyült a hite az egyes embernek, fejlődött-e
hit vonatkozásában gondolkodásmódunk? Hol milyen folyamatok indultak el,
amelyek csak később érnek be csak ő látja. Meg vagyok győződve arról, hogy
Isten a hit évéből kihozza belőle, amit
ki akar hozni, amire egyedül csak ő képes.
A lényeget fejezi ki a magyar fogalom: gondviselő Isten.
Isten, aki viseli a gondot, a gondunkat, amint teszi az édesapa és édesanya, aki
gyermekei gondját viseli.
A gondviselés nem más, mint „Isten
tudatos, tervszerű tevékenysége, amellyel a teremtett világot és benne az
embert az általa meghatározott természetfölötti cél felé vezeti.”[11]
Abban az értelemben, ahogyan
Szent Pál tanítja „akik Istent szeretik,
azoknak minden javukra válik”. [12]
Rino
Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke november 18-án,
hétfőn délelőtt a Vatikánban tájékoztatást adott a hit évének zárásáról. Idézem
„A hit évének nem titkolt célja az
volt, hogy újra rátaláljunk a hit ízére: a keresztények pedig napról napra,
egyre növekvő elkötelezettséggel tették magukévá ezt a célt a világ
üdvösségére.”
Hozzátette: „megható tanúságtételeket éltünk át,
amelyek élő jelei annak, hogy a hit még a legeldugottabb, legszegényebb,
szenvedéssel teli helyeken is értelmet ad az életnek: ott is, ahol a
keresztények csak alig észrevehető kisebbségben vannak jelen.”[13]
Külön kiemelte szentségimádást, amelyet a pápa hirdetett meg, amelyet az egész
világon ugyanabban az időpontban tartottak meg. A abban a pillanatban Krisztus
állt a világ középpontjában.
A hit évét meghirdető
levelében XVI. Benedek pápa ezt írta „Újra
fel kell fedeznünk a hit útját, hogy egyre világosabban meg tudjuk mutatni a
Krisztussal való találkozás örömét és mindig megújuló életerejét”. [14] Később pedig „nem fogadhatjuk el, hogy a só ízét
veszítse, sem azt, hogy véka alá rejtsük a világosságot”.[15]
Mit jelent
a Jézus Krisztusba vetett hit? Mindenekelőtt személyes találkozás Istennel. Az
ember nem egy arcnélküli végső okban hisz, nem egy világmagyarázatban vagy
ideológiában, hanem a személyes Istenben. Paul Claudel, francia költő és
diplomata így fogalmazott „elindultam
valaminek a keresésére, és íme, VALAKI lettél számomra, Istenem”.
Az
apostolokhoz hasonlóan visszük kérésünket továbbra is Mesterünkhöz és az egész katolikus
egyházzal, Róma püspökével együtt kérjük: „Uram,
növeld bennünk a hitet”.[16] Miért? Hogy hitünk erősítse reményünket és kiteljesedjék a szeretetben.
okéatya
[1] 2Sám
7,16
[2] Lk 1,33)
[3] Mt 2,1-6
[4] V.ö. Jn
6,15
[5](Mt 21,5;
Jn 12,15)
[6]Jn 19,19
[7]Mt 18,23;
22,2
[8] Mt 25,34
[9] 1878-1903
[10] 1922-1939
[11] V.ö.
Magyar Katolikus Lexikon gondviselés szócikkA
[12] Róm
8,28
[13] Magyar
Kúrir 2013.11.20.
[14] Porta
fidei, 2
[15] Porta
fidei, 3
[16] Lk 17,5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése