„Az égre írj, ha minden összetört!”

„Az égre írj, ha minden összetört!”

C év évközi 29. vasárnap

2013.10.20.

1943-ban íródott Radnóti Miklós Negyedik eclogájának ez a sokat idézett, de talán mégsem elcsépelt sora.

s az égre írj, ha minden összetört!

Ez a verssor jutott eszembe a mai olvasmányok kapcsán. Az ószövetségi történetben Mózesről hallottunk, aki kitárt karokkal imádkozott a hegyen, míg népe harcolt a völgyben. A nép győzött, mert Mózes keze „… nem ernyedt el naplementéig”.

A szentleckében Szent Pál biztatja Timóteust „Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél!” [1]

Az evangéliumban Jézus arról mond példabeszédet, hogy „szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni”.[2]

Ennek a Jézusi felszólításnak a gyökerei visszamennek az ószövetség világába. Többek között az Úr melletti kitartásra szólította fel vallásos honfitársait hellenista zsidó bölcsességi író Ben Sira Alexandriában:  „Közeledj felé szíveddel-lelkeddel, és minden erőddel tarts ki az útjain”[3]

Talán ez a mondat járhatott Pál fejében, amikor első levelében javasolja Timóteusnak „Tarts ki a hitben”[4]

A második levelében ugyanezt megismétli. „te azonban tarts ki amellett, amit tanultál, s amiről meggyőződtél, hiszen tudod, kitől tanultad.”[5]

Kitartani valamiben nem éppen a mai ember erőssége. Pláne nem az imádságban. Imáink többsége nem sokban különbözik valamiféle zsarolástól. Hasonlóképpen ahhoz, amit a reklámok sugallnak „Segíts, mert megérdemlem”, „Segíts, mert jó katolikus vagyok”, „segíts, mert teljesítem vallási kötelességeimet”. Isten nem bérelszámoló, aki az elvégzett munkáért hajszálpontosan kiszámolja, ami megjár.

Jézus szembeállítja Isten határtalan igazságosságát, amely éjjel-nappal működik az emberek gyenge állhatatosságával. Nem Istenen múlik, ha nem kapunk igazságot, hanem rajtunk. Mi megszoktuk a „boldogság haladék nélkül” logikáját, és elvárjuk, hogy minden e „vedd meg és máris a tied, és ha megvetted boldog leszel” logika szerint működjön.

Már Ady Endre a Menekülés az Úrhoz című versében írta a múlt század elején:

„Megszakadt szép imádkozásunk”

Talán ez a mondat fémjelzi találóan a mi gondolkodásunkat is. Nagyon sok ember lelkében egy idő után mintha megszakadna valami. Ha Isten úgy is mindent tud, és nem befolyásolható, akkor minek imádkozzunk?

Valamit világosan kell látnunk. Imánk indítéka nem épülhet a pogány szemléletre, akik naivul azt gondolták, hogy az istenek szándékát lehet megváltoztatni azzal, ha áldozattal „lefizetik” őket, vagy imádsággal „kiengesztelik” őket. Az Ószövetségben ugyan itt-ott fellelhető ez a szempont, holott jól tudják, hogy az Isten szándékát nem lehet megváltoztatni.

Akkor miért az ima? Legfőképpen: miért a kérő ima?

Jó észben tartani, hogy az imára nem az Istennek, hanem az embernek van szüksége. Az ima műfaja semmivel sem pótolható. Azt is csak az a komolyan imádkozók tudják, hogy miközben imádkoznak, átalakul gondolkodásuk. Problémájukat nem a maguk szemével, hanem Isten szemével kezdik látni.

Talán ezért fontos a mai evangélium története, amelynek kulcsmondata, hogy „szüntelenül kell imádkozni”. A szívtelen bíró viszonya megváltozik az asszonnyal kapcsolatban, de ugyanakkor az asszony kapcsolata is megváltozik a bíróval kapcsolatban.

Szorult helyzetünkben legtöbbször azt gondoljuk, az Isten büntet bennünket. Pedig nem erről van szó, csak mi nem vagyunk képesek meglátni azt, amire Isten a szükséghelyzettel vezetni szeretne bennünket.

Amit az imában felismerünk, azt másként nem lehet megérteni. Kár lenne erről a lehetőségről lemondani.

Ha Isten tervét nem lehet sem befolyásolni, sem megváltoztatni, akkor miért ajánlja Jézus „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! „Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.[6]

Jézus arra tanít, hogy kérjünk. Ám ebben a tanításban nincs utalás arra, hogy amikor kérünk, mit és mikor kapunk meg, amikor keresünk, mit és hol találunk majd meg, amikor zörgetünk, mikor és melyik ajtót nyitják majd ki. Naivul azt gondoljuk, hogy amit kérünk, pontosan azt is kapjuk majd.

Akkor értjük meg ennek a mondatnak a mélységét, ha világos lesz előttünk, hogy a választott nép fiai, amelynek vérségi kötelék okán a megtestesült Isten Fia is tagja volt, miért imádkoztak?

Az ószövetségben jórészt ismeretlen volt az egyéni célokért mondott ima. Elsősorban csak azért imádkoznak, ami az egész nép számára fontos volt. Ha mégis imádkoztak egyéni célokért, tették ezt azért, mert úgy gondolták, sorsuk a nemzetükkel van összekötve.

A próféták feladata volt közbenjárni a népért Istennél. Léteztek ugyan liturgikus imák is, amelyek istentisztelet keretében hangzanak el, ezek a kultikus események kísérői voltak.

A babiloni fogság után, Jeruzsálem elfoglalását követően Kr. e. 597-ben Nebukadnezár Babilonba hurcoltatta a királyi családot, az udvart, a nemességet, a katonákat és a mesterembereket. A papokat viszont nem. Ennek okán nem voltak áldozatot bemutató személyek. Talán ez az oka annak, hogy imát a fogság után a zsinagóga imát az ajkak áldozatának fogták fel.

Jézus egyrészt megőrzi az ószövetségi ima hagyományokat, másrészt megváltoztatja azokat. Ő is mondott imákat, amelyek egy részét ismerjük, de tanított is imádkozni. Megtanította őket új módón megszólítani az Istent: Mi Atyánk… Ebben megfogalmaz hét kérést, amelyek többes szám első személyben vannak. Talán ezzel is kifejezésre akarja juttatni, hogy az Ő népének közösen kell megfogalmazni a legfontosabb kéréseket.

Itt jutottunk el egy nagyon fontos gondolathoz. Amikor imádkozunk, az egyház imádkozik. Az a milliárdnyi ember. Az a milliárdnyi ember hangolódik rá az Isten tervére. Ettől megy előbbre a világ és bontakozik ki Isten örök terve az üdvösség történetében.

Találtam egy nagyon szép imát. Ezt imádkozom el befejezésül.

Ahova állítasz, ott szolgállak.

Ahol megsejtelek, ott csodállak,

Amim van, azért magasztallak,

Amim nincs, azért nem zaklatlak,

Ami a munkám, azt csinálom,

A jó szót érte sose várom,

Ha nem sikerül, nem kesergek.

Jézus nevében mindig,

Mindent újra kezdek.

Csak egyet kérek Tőled mindenáron:

Jöjj el értem, ha jön halálom!

ATYÁM, MEGVÁLTÓM, KIRÁLYOM.

okéatya

---

[1] 2Tim 3,14

[2] Lk 18,1

[3] Sir 6,6

[4] 1Tim 1,19

[5] 2Tim 3,14

[6] Mt 7, 7-8