C év évközi
16. vasárnap evangéliuma
2012.07.21.
„Történt pedig, hogy amikor Jézus és
apostolai továbbmentek (Jeruzsálem felé), betért egy faluba, ahol egy Márta
nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr
lábához ülve hallgatta szavait, Márta pedig sürgött-forgott a sok házi
dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt:,,Uram! Nem törődsz vele, hogy a
testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!' Az Úr
ezt válaszolta neki: ,,Márta, Márta! Sok mindenre gondod van, és sok mindennel
törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem
is veszíti el soha.[1]
Mária és
Márta története a helyes egyensúlyról[2]
Mária és
Márta történetét sokféleképpen lehet értelmezni. Van, aki Márta nyüzsgésében az
ószövetségi embernek a törvényhez való hűséges ragaszkodását látja, míg Mária
személyében a Jézusra figyelő újszövetségi embert.
Más
értelmezés szerint a két nővérben az a szerzetesi élet két alaptípusa
testesítődik meg. Amíg Márta az aktív, addig Mária a szemlélődésben elmerülő,
kontemplatív szerzetesi életforma képviselője.
Mit jelent
aktív és szemlélődő életforma?
Aktív életformát
élő szerzetesek azok, akik a szerzetesi életük folyamán bizonyos feladatokat is
vállalnak, pl. tanítás (pl. a piaristák), betegápolás (pl. az irgalmas
testvérek), ifjúsággal való foglalkozás (pl. a Szaléziak) stb. Úgy értelmezik,
hogy ezek a feladatok a szerzetesi karizmájuk része.
Szemlélődő
szerzetesek azok, akiknek napjait az ima, a böjt tölti.
Ilyenek pl.
a trappisták, akik csupán annyi munkát végeznek, amennyi saját létfenntartásukhoz
szükséges. Náluk a zsolozsma elimádkozása kb. 6 órát vesz igénybe, ünnepeken
ennél többet is. A lelkiélet egyéni gyakorlataira, így a Lectio Divinára (lelki
olvasmány) és a magánájtatosságokra naponta mintegy 4 órát fordítanak. Jellemző
még a napi legalább 6 óra kemény fizikai munka, a hosszú böjtök, s a hústól
való teljes megtartóztatás. Átlagban 7 órát alszanak egyfolytában.
Vagy a
karmeliták, akiknél kb. napi 3 órát vesz igénybe a zsolozsma szóbeli
imádkozása, s további 3-at a benső elmélkedés. Az Officiumot (a zsolozsmát) igen
lassan, meditatíve recitálják, igen ritkán éneklik. Vasár- és ünnepnapokon
viszont a konventmise énekes. Naponta 2x étkeznek, húst soha nem esznek,
péntekenként meleg ételt sem, csak zöldséget és gyümölcsöt. Az alvás két
részletben történik, amely napi kb. 7 órát tesz ki. A csendhallgatás örökös, s
azt csak a kéthetenként tartott összejövetel beszélgetése töri meg.
Talán ki
lehet olvasni Mária és Márta történetéből más üzenetet is.
A történet
szerint Jézus, utolsó Jeruzsálemi útján apostolaival együtt betér egy házba,
ahol három testvér lakik Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból, valamint testvérei
Mária és Márta. A mai vasárnapon felolvasott evangéliumnak két szereplője van
Mária és Márta. Mária, „az Úr lábához ült
és hallgatta a szavait.”[3]
És Márta, aki „sürgött-forgott,
végezte a háziasszonyi teendőket”.[4]
Úgy látszik Mártánál az verte ki a biztosítékot, hogy míg ő izzadva végezte
a vendéglátó háziasszony munkáját, testvére még a kis ujját sem mozdította,
hogy segítsen neki. Ezért aztán, talán még a kezét is csípőre téve, egyszer
csak megállt és így reklamált Jézusnál:
„Uram, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj
neki, hogy segítsen nekem!”[5]
Mire Jézus,
még is csak hogyan nézne ki, ha ő a vendég utasítaná a vendéglátót, a szokott
tapintatával,ugyanakkor lényegre törő szavaival, így válaszolt „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és
sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik rész
választotta, nem is veszik el tőle soha.”
Ebből akár arra
is lehet következtetni, hogy a két tevékenység között fokozati különbség van,
az egyik csak jó, a másik viszont a jobb. Csakhogy a fordítás itt pontatlannak
látszik, mert az eredeti görög nyelvű szövegben ez áll „Mária a jó részt választotta, amely nem fog elvétetni tőle”. Talán
így is lehetne olvasni „Mária is a jó
részt választotta, ami annyira az övé, annyira befogadta szívébe, hogy nincs az
a földi hatalom, amely azt tőle el tudná venni.”
Miért,
talán az nem jó, amit Márta tett? Sütött, főzött, hogy kedves vendégei jól
érezzék magukat nála. Nem is a munkájával volt a baj, hanem a felhorkanásával,
ill. annak a stílusával.
Azt
gondolom, hogy ennek a történetnek a fő üzenete: egyensúlyba kell hozni a
dolgokat.
Chestertonnak[6] ,aki 46 éves korában tért
át hivatalosan is az anglikán vallásból a római katolikusra, tulajdonítják a
mondást: a katolikus egyház kötőszava nem a vagy, vagy, nem is a sem, sem,
hanem a nemcsak, hanem is. Sokan feltették már nekem is pl. azt a kérdést, hogy
melyik szentmise az igazi katolikus, a gitáros, vagy az orgonás. Mire én mindig
Chestertonnal válaszoltam, nemcsak az orgonás, hanem a gitáros is.
Valahogy
így vagyok az újszövetségi történet két szereplőjével, Máriával és Mártával is.
Nemcsak a Jézust odaadóan hallgató Mária, de Márta serénykedő munkája is
egyaránt fontos. Persze mindegyik a maga helyén és idejében.
Mindenek
előtt meg kell találni a helyes arányokat. Egyáltalán nem okos dolog a pl. hatodik
(péntek) és hetedik (vasárnap) napon is dolgozni, azután hétfőn újra kezdeni. A
nonstop munka a heted nap, a vasárnap rovására megy. Ilyenkor fenn áll a
veszélye a kiégésnek,vagy akár az idegösszeomlásnak. A pihenés, az ünnep, az
Istennel való közösségi találkozás (Mária) éppen olyan fontos, mint a hétköznapok
fegyelmezett és emberileg legtökéletesebb munkája (Márta). Egyetlen beteg sem
szereti, ha az orvos csak ímmel-ámmal vizsgálja, ha boltos kiabál a vevővel, ha
a feleség elrontja az ebédet, ha a kertész beteg növényt ad el a vásárlónak, ha
a pap nem végzi áhítattal a szentmisét stb. Mindenkitől elvárjuk, hogy a lehető
legtökéletesebb munkát végezze. Ezek a „mártai” feladatok rendkívül fontosak a
jó emberi közérzetünk érdekében.
Ám a „máriai”
feladatoknak sem lehet híja. Vagyis szívvel lélekkel részt venni a szentmise
minden mozzanatán, alaposan felkészülni a szentgyónásra, áhítattal
összeszedetten végezni mondjuk az esti imát, és élni az evangéliumot 24 órában.
Hallottam valakiről,
aki mindig derűs és jókedvű volt. Megkérdezték, hogy mi a titka? Válasza
roppant egyszerű volt: én mindig azt teszem, amit teszek. Ezt hogyan kell
érteni, kérdezték tőle. Mire a válasz: bármit teszek is, úgy teszem, hogy az a
legtökéletesebb legyen. Mindent teljes szívvel, lélekkel.
Ajánlatos
tehát tartani a helyes arányt a lelki dolgokban éppen úgy, mint a hétköznapi
munkában. Ja, és mindegyiket teljes odafigyeléssel végezni.
Ilyenkor
lehetünk egy személyben Máriák és Márták.
Hogyan is
mondta Jézus? „Legyetek tökéletesek, mint
a ti mennyei atyátok tökéletes.”[7]
Márpedig az Isten soha sem végez fércmunkát, aminek ékes példája a pl. világmindenség
tökéletes harmóniája, vagy az emberi test csodálatos működése.
Mind
helyzetben csakis a jót, azt is jól. Ahogyan Kazinczy Ferenc írta: „Jót s jól!
Ebben áll a nagy titok.” Nem könnyű, de érdemes elkezdeni.
okyatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése