„ARCÁT MEGKEMÉNYÍTETTE, HOGY ELINDULJON JERUZSÁLEMBE”

C év évközi 13. vasárnap

Számomra mindig a felfedezés erejével hat, ha az Újszövetség valamelyik részletének olvasásakor felfedezem, hogy benne az Ószövetség valamelyik részét új fényben olvashatom. Sőt, mi több nem egyszer a mindennapi életünk helyes gyakorlására találunk benne segítséget. Így voltam a mai evangélium első mondatainál is.

Idézem „Történt pedig, hogy amikor közeledtek felvételének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy”[1] Ebben a mondatban az a rész, „elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy”, nem éppen a legpontosabb fordítás. Az eredeti görög szöveg így magyarul így hangzik „arcát megkeményítette, hogy elinduljon Jeruzsálembe”. Minden bizonnyal Lukács nem véletlenül választotta ezt a kifejezést. Izaiás próféta az Úr szolgájának harmadik énekében, ami jövendölés a megváltóról, ezt írta:

„Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem..” [2] Jézus ugyanezt teszi, arcát megkeményíti és elindul Jeruzsálem felé, hogy a megváltás művét teljessé tegye. E mögött ott van a szilárd eltökéltség, Isten nem hagyja el őt.

Éppen ezért kőkeményen és következetesen teszi, amit tennie kell. A szó, ez esetben a Mennyei Atya feladatot kijelölő szava kötelez, amit megmásítani nem lehet.

Jut eszembe erről egy érdekes jelenség, amit a sajtó így szokott megfogalmazni: csökkent a házasodási kedv. Legfeljebb élettársi kapcsolat, vagy még az se, hanem csak sima, semmire sem kötelező együttélés.

Próbáltam utána nézni, hogy mi lehet e jelenség mögött. Kutatásom eredménye szerint egyre többen vannak, akik a Teremtő elgondolása szerinti, egy egész életre szóló házassági ígéretet nem hajlandók megtenni.

Vállalni valamit, aminek nem lehet tudni, hova megy ki a vége. Elkötelezni magát véglegesen, egészen a sírig. Ma ez nem trendi. Sokan úgy érzik, hogy szabadságukat béklyózza meg a kimondott szó.

Inkább nem…

Jézus nem így gondolkodott. Megfontolta, átgondolta, arcát megkeményítette, mint a kőszikla, hogy amit vállalt egészen a Golgotáig, a keresztig megtegye.

Hiánycikk manapság a szavát, ígéretét tartó ember. Pedig csak rá lehet számítani, építeni.

Hogyan is mentegetőznek? Közbe jött valami. Másképpen alakultak a dolgok. Meggondoltam magamat. Persze ez nem egyszer csak kibúvó. Ez a magatartás sem nem férfias, sem nem emberi.

Talán ismerik Nick Vujicic nevét, aki kéz és láb nélkül él. Tele derűvel, derűlátással, hittel és bizalommal a jövő iránt. Imádságos ember. Nos, ő mondta egyik eladásán.

„Én dönthetek. Te dönthetsz. Úgy is dönthetünk, hogy kitartunk a csalódásaink és a hibáink mellett. Dönthetünk úgy, hogy keserűek, dühösek vagy szomorúak maradunk. Vagy amikor nehézségekkel és bántó emberekkel kerülünk szembe, dönthetünk úgy is, hogy tanulunk a tapasztalatainkból, és továbblépünk, és vállaljuk a felelősséget a saját boldogulásunkért.”

Hát igen! A kudarcok, mélypontok, keserűségek állandóan formálják az embert. Csak a szíve legyen nyitott, és tudja, hogy mit akar. Jézus Krisztus, a reánk maradt korabeli dokumentumok alapján nem volt a mai értelemben vett siker embere. Kudarcok, fájdalmas helyzetek, értetlenség és még sok minden nem szeretem helyzet keserítette meg a földi életét.

Pedig életünk minden helyzetében fejlődünk, alakulunk és formálódunk

az Isten műhelyében.

Ahogyan Jézus tette. Megkeményített arcát és elindult Jeruzsálem felé, ahol megalázás, megostorozás, kigúnyolás és kereszthalál várta. Merte vállalni az élet nehéz helyzeteit és nem menekült el előlük. Megküzdött velük, mint azt a hősök teszik.

Gyerekkoromban átszeltem a várost oda vissza minden nap, hogy iskolába járjak. Ma az iskola kapujáig viszik a csemetét autóval. Pedig letehetnék két sarokkal odébb, hadd gyalogoljon egy kicsit.

Gyerekkoromban a háború után naponta sorba kellett állni a kiló kenyérért, aminek minden morzsáját megbecsültük. Ma tonnaszámra szórnak ki élelmiszereket, mert többet vásároltak, mint, amire szükségük van.

Gyerekkoromban, a jó Móra János latin tanár előírta, hogy minden gyereknek kötelező mezítláb menni iskolába, nehogy kellemetlen legyen annak, akiknek még ócska cipőre sem jutott.

Manapság, ha nincs menő cucc, összeomlani látszik a világ… A kényelmes, puhány ember mit sem tud kezdeni a jézusi életszemlélettel.

Jézus megkeményítette arcát és elindult Jeruzsálem felé. Mert az adott szó, az Atyának adott szó kötelezte.

Pál Ferenc pszichológus papnál olvastam.

Egy kedves pszichológus ismerősömtől őrzök egy fontos mondatot. Ha valaki már huszonötödször mondta el neki, hogy mennyire szerencsétlen, és mennyire beleragadt egy helyzetbe, amiből nem tud kikeveredni, akkor is végighallgatta, majd azt kérdezte tőle: "Mondd csak, és ez jó neked?" Ez egy nagyon egyszerű és fontos kérdés, mert általa ráláthatsz, hogy ezt a kört már tucatszor lefutottad, ezért érdemes lenne valamit kezdeni magaddal - nem a másikkal, nem a világgal! -, különben egy életen át toporoghatsz egy helyben.

A kereszténység nem sétagalopp. Bátorság, erő és kitartás kell hozzá. Az emberi oldalról. Odafentről meg sok – sok kegyelem. Ha ez a kettő jól jön össze, megvan az esélye, hogy értékes emberré válok úgy önmagam, mint az Isten előtt.

Hogyan is írta Juhász Gyula a Harmóniák c. versében?

Szenvedni tudj és tűrni merj

És várni, sírni, érni,

A szirtek párnáján pihenj

S ne félj a végtelen jövővel szembenézni!

És minden veszne, törne bár

S ha semmit el nem érne,

A lelked él még s vár reád

Titokkal teljes és vigasszal teljes éje.

És Jézus Krisztus! „Aki nem veszi fel minden nap a keresztjét, és nem úgy követ engem, nem méltó hozzám”. Kompromisszumok nélkül, megalkuvások nélkül, kerülő utak nélkül.

okéatya

---

[1] Lk 9, 51

[2] Iz 50,7