Örök
fölségű nagy Király,
megtörtél poklot, zord halált,
megváltottad hű népedet,
s ülsz most győzelmi ünnepet:
Atyád
jobbjára mennybe szállsz,
öröktől nála volt hazád,
most emberként is elnyered
a kormányt ég és föld felett.[1]
A
mai vasárnapon Urunk mennybemenetelének misztériumát ünnepeljük. Ebből az
alkalomból szeretném mindannyiukat meghívni egy lelki zarándoklatra az olajfák
hegyére, amely ősidők óta szent hegy. Már az ószövetségi szentírás szerint az a
hely „ahol az Istent szokták imádni"[2].
Az
Újszövetség tizenkétszer említi az Olajfák hegyét, valamilyen evangéliumi
eseménnyel kapcsolatban. Innét csodálatos rálátás volt a Szent Városra,
Jeruzsálemre. Az ide érkező zarándok szívét ámulat töltötte el, amikor, mint
egy csodálatos látomás ragyogott fel előtte a szikrázó napsütésben a szent
város.
Jézus
az Olajfák hegyék át vonult be virágvasárnapján Jeruzsálembe. „Amikor közelebb érve megpillantotta a
várost, megsiratta.[3] Itt jövendölte meg a város szomorú jövőjét „… Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül
ellenséged, bekerít, és mindenfelől ostromol. Eltipornak gyermekeiddel együtt,
akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted
fel látogatásod idejét.”[4]
Lukácsnál
olvassuk, hogy Jézus az utolsó vacsora után „szokása szerint elindult az Olajfák-hegyére”[5], ahol
azután, a Getszemáni kertben, vérrel verejtékezett.
A
mai szentmise második olvasmánya szerint az olajfák hegye, a mennybemenetel
színhelye, amely „Jeruzsálemtől egy
szombatnapi járásra”[6]
van.
Ha
fizikailag nem is lehetünk ott, távolról figyeljük a eseményeket. Kis csapat
közeledik, Jézus és a 11 apostol. Megállnak. Jézus még valamit mond nekik,
aztán mintha emelkedne, ám titokzatos felhő borítja el, oly annyira, hogy már nem
is lehet látni.
„két
áldó karját föléjük tartotta,
szemük
láttára tőlük távolodva
beitták
felhők”.[7]
Szempillantás
alatt láthatóvá válik két fehér ruhás alak, akik valamit mondanak, a kis csapat
pedig megindul lefelé az olajfák hegyének lejtőjén Jeruzsálem felé…
Valami
befejeződött, ugyanakkor valami el is kezdődött…
A
mennybemenetelt Lukács evangéliumának a végén röviden,[8]
ugyancsak ő az Apostolok Cselekedeteiben részletesen[9], Márk
egy mondattal[10] mondja
el.
Tőlük
tudjuk, hogy a mennybemenetel Jézus Krisztus
megdicsőülésének utolsó földi állomása, amikor negyven nappal föltámadása után
az Olajfák hegyéről tanítványai szeme láttára a maga isteni erejével fölment az
Atyához a mennybe. Az apostolok is azzal váltak igazán a föltámadás tanúivá,
hogy a mennybemenetelnek is tanúi voltak.
Jézus
föltámadása átmenet volt a megdicsőült életbe, hazatérés az Atyához,[11] de
a mennybemenetelben vált véglegessé.
Krisztus
mennybemenetele nem azt jelenti, hogy "innen oda ment", hanem annak a
kifejeződése és megértetése a tanítványokkal, hogy Jézus ettől kezdve máshogyan
van jelen a tanítványok életében, máshogyan lesz együtt Egyházával. Amint ő
maga mondta: „íme, én veletek vagyok
minden nap a világ végéig!”[12].
Egy
szívvel örvendezzenek
az
églakók, a földfiak,
azok,
hogy mennybe érkezett,
ezek,
hogy egyben itt maradt.[13]
Ami
Jézussal történt, miután beitták a felhők, nem emberi tapasztalatból, hanem a
Szentírásból, egészen pontosan Szent Pál apostol leveleiből ismeretes. Jézusnak
a mennyei állapotát szinte himnikus szavakban fogalmazza meg, amikor azt írja,
hogy
„Isten nagyszerű erejét Krisztusban mutatta
meg, amikor a halálból feltámasztotta, s a mennyben jobbjára ültette. Minden
fejedelemségnek, hatalomnak, erőnek és uralomnak, s minden néven nevezhető
méltóságnak fölé emelte, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is. Mindent
lába alá vetett, őt magát meg az egész Egyház fejévé tette… .[14]
Az
Isten jobbján ülés nem a világtól való távollétét jelzi, hanem azt, hogy
tevékenyen részt vesz az Atyának a világ fölötti uralmában. Ugyanakkor hisszük,
hogy a megdicsőült Krisztus nem más, mint az, akit keresztre feszítettek, de
emberségét már áthatja a Fiú dicsősége
Hála
Szent Pál apostolnak, aki a Zsidókhoz írt levélben, a Szentlélektől ihletve leírja,
hogy Jézus „örökké él, hogy közbenjárjon
értünk[15]. De
ugyanott olvassuk azt is, hogy „Krisztus
ugyanis nem kézzel épített szentélybe lépett, amely a valódinak csak előképe,
hanem magába a mennybe, hogy most az Isten színe előtt közbenjárjon értünk.[16]
A
mai ünnep üzenete az is, hogy Jézus minden ember számára megnyitotta az utat az
Atyához. A hívő ember mennybejutása azt jelenti, hogy Krisztus tagjaiként
elnyerjük az örök életet, ami elsősorban neki jár ki fiúsága és érdemei
alapján.
Alázattal
megkérlelünk,
bocsáss
meg minden bűnt nekünk,
emeljen
fel magas kegyed,
s
szívünket égbe elvezesd.
Ha
majd felhőkön hirtelen
dicsőn
ítélni megjelensz,
elvetve
méltó büntetést
Atyánk
házába visszavégy!
Ki
győztesen az égbe szállsz,
Jézus,
szavunk most téged áld,
Atyát
s a Lelket egyaránt
időtlen
századok során. Ámen[17]
okéatya
[1]
Mennybenetel olvasmányos imaóra himnusza
[2] 2Sám
15,32
[3] Lk 19,44
[4] Lk
19,42-44
[5] Lk 22,39
[6] 2000 könyök,
kb. 880 m
[7] Kárász
Izabella Meglátjuk az Úr Jézust (vers)
[8] Lk 24,50-53
[9] Lk 1,4-11
[10] Mk 16,19
[11] Lk 23,43;
24,26
[12] Mt 28,20
[13] Urunk
mennybemenetele reggeli dicséret himnuszából
[14] Ef
1,20-23
[15] Zsid 7,26
[16] Zsid
7,24
[17] Urunk mennybemenetele
olvasmányos imaóra himnusza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése