Nap, mint
nap emlegetjük, hogy az információ hatalom. De azt is, hogy információs
társadalomban élünk, ahol különleges szerepe van annak, hogy mit és hogyan
közölnek a hallgatókkal, vagy a nézőkkel.
Az
információ latin eredetű szó, amely értesülést, hírt, üzenetet, tájékoztatást
jelent. A hírt pedig nagyon jól el lehet adni, ami busás hasznot termel a
„hírkereskedőknek”, legyenek azok írott, vagy elektronikus hírhordozó eszközök
birtokosai.
Anyaszentegyházunk,
éppen Jézus megbízásából egy sajátos hírcsatorna feladatát is ellátja. Csakhogy
nem álhírt, nem téves hírt, nem rossz hírt, nem másokat bemocskoló hírt, hanem
mestere és alapítója megbízásából a jó hírnek, az evangéliumnak a hiteles hirdetője.
II.
Vatikáni Zsinat[1]
sajtóról és kommunikációról szóló határozatában olvassuk „a csodálatra méltó technikai találmányok közül… kiemelkednek azok az
eszközök, amelyek az egész emberi társadalmat el tudják érni és meg tudják
mozgatni, miként a sajtó, a film, a rádió, a televízió.[2]
Ez az 1963-ban kelt határozat kezdeményezte, hogy minden évben egy
vasárnapon legyen A KATOLIKUS egyházban a TÖMEGTÁJÉKOZTATÁS VILÁGNAPJA. 1967
óta tartják ezt a napot, húsvét VI. vasárnapján.
Január
24-én minden évben pápai üzenetet küldi a pápa, mely meghatározza és kifejti a tömegtájékoztatási
világnap témáját. A tömegtájékoztatás ez évi világnapjára az üzenetet még XVI.
Benedek pápa írta meg. Ebből idézek.
„A virtuális közösségi hálók… hozzájárulnak egy új „agóra”, egy nyitott közösségi tér kialakulásához,
ahol az emberek ötleteket, információkat, véleményeket osztanak meg, és ahol
ezen kívül új kapcsolatok és új közösségi formák jöhetnek létre”.[3]
Ezek „ha a magánélet iránti figyelemmel és tisztelettel,
felelősséggel és az igazság iránti elkötelezettséggel párosulnak –
megerősíthetik az emberek közötti egység kötelékeit és hatékonyan elősegíthetik
az emberi család harmóniáját”.[4]
A pápa két
fogalmat hangsúlyoz: a közösségi háló és a nyitott közösségi tér.
D megjegyzi „a közösségi hálók fejlődése elkötelezettséget igényel: ezeken
keresztül az emberek kapcsolatokat építenek és barátokra találnak, válaszokat
keresnek kérdéseikre, kikapcsolódnak, de intellektuális kihívásokkal is
találkoznak, szaktudást és ismereteket osztanak meg”.
A közösségi
terek és hálók régen is léteztek. Ez volt a görögöknél az agora, rómaiaknál a
fórum, az hatalmas tér a város közepén, ahol a város politikai, társadalmi és
kereskedelmi élete zajlott. Ezt a szerepet töltötte régen a házak előtti kispad,
ahova régi időkben faluhelyen ebéd után az asszonyok kiültek a kispadra, a
férfiak pedig leültek egy pohár borra, hogy megvitassák a falu és a világ
dolgait.
Azóta
nagyot fordult a világ. A hírhozó újságokon kívül megszólalt a rádió, képeket
továbbít a televízió, az internet és számítógépek megjelenésével pedig létre
jött az un. virtuális tér. Ez nem más, mint a mi valóságos világunknak egy mása,
amely a virtuális térben létezik. Virtuális jelentése látszólagos, nem valódi. Mégis
egy sajátos közösségi tér, a régi korok agórája, fóruma, kispadja más formában.
Anyaszentegyházunk
mindezt nem tartja az ördögtől valónak, hanem határozottan állítja, hogy az evangelizáció eszközei lehetnek, az
emberi fejlődéshez is hozzájárulhatnak.
A virtuális
világ olyan, mint a mi valóságos világunk. Látható és olvasható benne a jó és a
rossz, az igaz és a bűnös, a csalfa és csábító, de jelen van a kínálat és a
kereslet is.
Ahogyan
annak idején a 12 apostol elindult a mérhetetlenül nagy római birodalomban
szerte vinni az evangélium örömhírét, ugyanígy egyházunk is belép a virtuális
világba is, hogy ott is hirdesse az igét, „akár
alkalmas, akár alkalmatlan”.
Ma, a
tömegtájékoztatás világnapján olyan evangéliumi részt hallottunk, amely
tökéletesen ide illik.
Ez a beszéd
része Jézus búcsújának övéitől, színtiszta végrendelet. Nincs benne félelem a
sorstól, a végzettől. Pontosan tudja, hogy mi következik holnap, és majd a
harmadnapon, húsvét hajnalán. Azt is tudja, hogy a negyvenedik napon végleg
visszatér az Atyához és attól számított 10. napon elküldi a Szentlelket
meghatározott feladattal.
Aki végrendelkezik,
őszintén szembenéz a múlttal, rendezi dolgait. Jézus arra mutat példát, hogy,
úgy fejezzük be életünket, amint leéltük, és úgy éljünk, ahogyan be szeretnénk
fejezni. Jézus, amikor végrendelkezik párbeszédet folytat. Más talán monológot
tartana. Az apostolok folyton belekérdeznek, ő pedig türelmesen válaszol.
Júdás, nem
a karióti, tette fel az egyik kérdést, amire a mai evangéliumi szakasz a
válasz. A kérdés így hangzott „Uram,
hogyan van az, hogy nekünk akarod magad kinyilatkoztatni, nem a világnak?”
Jézus válasza látszólag nem is érinti ezt a kérdést, kitérőnek tűnhet.
Valójában nagyon is következetesen válaszol. ,,Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja
őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, nem tartja
meg szavaimat. A szó pedig, amelyet hallottatok, nem az enyém, hanem az Atyáé,
aki küldött engem”.[5]
A mai
evangélium kulcsszava a „szó”.
Amelynek forrása az Atya, kimondója Jézus, értelmét és mélységeit pedig a Lélek
tárja fel, akit el fog küldeni Jézus. Ebben a szóban benne van a válasz minden
emberi kérésre. Ez a szó eligazít az élet minden helyzetében. Ez a szó az út,
amely a célhoz vezet, az igazság, amelyhez igazodni kell és érdemes, és az
emberi élet kiteljesedése.
Talán ez lehetne
az egyik fontos üzenet a „tömegkommunikáció” világnapján: az egyház minden megnyilatkozása legyen válasz az emberek kérdéseire.
Ezt a II. Vatikáni Zsinat atyái úgy fogalmazták meg, hogy az egyháznak minden
korban fel kell ismerni és megválaszolni az idők jeleit.
A jézusi párbeszéd
másik üzenete: csak a közösségen
keresztül lehet hitelesen kommunikálni. Az egyház közössége pedig Jézus és
az Atya közösségében gyökeredzik. Ennek a mennyei közösségnek a légkörében
fogalmazott meg az egyház, értelmezve a szentírás egyes részeit,
hitigazságokat, beszéli meg a pápa bíborosokkal, a püspöki szinódus tagjaival a
világegyház dolgait.
Az egyház
történelme folyamán voltak, korszellemtől, politikától, hatalmi törekvésektől
befolyásolt rossz döntések, de a hit és erkölcs dolgában soha. Egyszerűen
azért, mert az ígéret teljesül, a Lélek eljött, aki szüntelenül vezeti Jézus
egyházát a teljes igazságra.
A
demokratikus társadalomban a többség akarata valósul meg függetlenül attól,
hogy az a kisebbségben maradtaknak tetszik-e vagy sem. A hatalom világában
mindig az erősebbnek van igaza, a kereskedelemben pedig a nagy halak megeszik a
kishalakat.
Jézus
világában az üzenetet nem nézettségi, vagy hallgatottsági mutatók hitelesítik, hanem
az Isten szava, amely soha nem csap be.
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése