"Harmadnapra legyőzte a halált"

HÚSVÉT VIGILIÁJA 3015

Szombathely – Kálvária 2015.04.04.

És fölzúgnak a hamuszín egek, 

hajnalfele a ravensbrücki fák.

És megérzik a fényt a gyökerek.

És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,

és megszűnhetett dobogni szíve –

Harmadnapra legyőzte a halált.

Et resurrexit tertia die.[1]

Már ezen a nagyszombati estén húsvétot ünnepeljük, Urunk Jézus Krisztus feltámadását, átmenetelét abba a másik világba, ahonnét jött, a Mennyei Atya örökkévaló országába. Ahol az Atya az oda érkezők szeméből „letöröl minden könnyet” és „halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert … elmúltak.”[2]

Minden anyagi létező pusztulásra, halálra van ítélve. Ám a halál nem jelenti a jelen világban sem az anyagi létezők megsemmisülését, sokkal inkább átalakulást, amiből új élet fakad. Bár számos együttes megénekelte, én Koncz Zsuzsától hallottam az Ég és föld között című dalban:

Születni kell minden nappal újra,
Álmodni azt, ami nem válhat valóra,
És harcolni kell, meghalni és szeretni
Még nem elég.

Néha megállok az erdő fái alatt. Lábam alatt a korhadó avar, amely természet örök korforgása szerint az éltető energiája lesz a hatalmas fáknak, amelyek elhullatva leveleiket, ágaikat, majd elpusztulva, újabb élet tápláló forrásai lesznek.

Amikor Jézus megtestesülésével belépett a halandó emberek világába, új irányt adott a folyamatosan meghaló és átalakuló világnak. A teremtő Istennek sem a teremtett világ végleges pusztulása volt a terve. Úgy rendezte be ezt a világot, hogy folyamatosan újjászülessék.

A teremtett világ eme törvényének az emberré lett Jézus teste is lett vetve, mert önként alávetette magát. Ez be is következett, amikor„ lehajtva fejét, kilehelte lelkét”.

Harmadnapon, amikor feltámadott… Jézus volt az első, aki kilépett az anyagvilág öröknek tapasztalt körforgásából. Ezzel adott új irányt a teremtett világnak, amelynek a végkifejlete a Jelenések könyve látnoka szerint „új eget és új föld…. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak”.[3] Ez a végkifejlett kezdődött el azzal, hogy mint jó gazda elhintette az „örök élet igéit”, és folytatódott azzal, hogy „harmadnapon feltámadott”.

A Szentlélektől megvilágosított apostolok hite és tapasztalatára tesz tanúságot az örök életre történő első föltámadás valóságáról, amikor Jézus, azon a húsvét hajnalon, magára öltötte megdicsőült testét és a megtestesüléssel fölvett embersége is megkapta a dicsőséges isteni életet.

Ez már nem része az „örök körforgásnak”, hanem Isten természetfölötti beavatkozása által a hallhatatlan emberi lélek újjáteremtett testet öltve belép az örök életbe. Ez először a feltámadással Jézus Krisztusban valósult meg, másodikként a Boldogságos Szűz Mária lett a feltámadás részese, aki testestől lelkestül felvétetett a mennyi dicsőségbe. A folyamat folytatódik tovább, mert az utolsó ítélet napján Jézus ígérete szerint minden ember föltámad.

Jézus Krisztus feltámadásba vetett hitünk tényeken és tanúságokon alapszik. Mint pl. az üres sír. „Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt.” Miért csak most hitt, annak ellenére, hogy nem egyszer hallotta a Mestertől, aki előre megjövendölte szenvedését és halálát, hogy az emberfia „harmadnapon feltámad”.[4] Talán azért, mert most érett be a hite. Ehhez kellett az üres sír élménye.

Krisztus feltámadása nem a holttestnek újra életre keltése, mint pl. Jézus barátja, Lázár esetében volt, hanem átmenet a földi, a sebezhető és a testi állapotból a dicsőséges, a szellemi és mennyei birodalomba. A feltámadt Krisztus az emberi szem számára láthatatlan, az emberi kéz számára tapinthatatlan állapotban él.

Igaz, hogy amikor feltámadása estéjén megjelent apostolainak, hogy meggyőzze őket a régi és új testének valóságáról. Így biztatta őket „tapogassatok meg és lássatok![5] Erre biztatta az utókor által hitetlennek nevezett Tamást is „Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba!”[6]

Csakhogy az az ”érintés”, ez a „tapogatás”, amelyről az evangélisták beszélnek, a katolikus szentíráskutatók szerint azt emeli ki, hogy számukra milyen „kézzelfoghatóvá” vált a feltámadt Jézus megtapasztalása, és nem a feltámadottal való külsődleges és érzékelhető érintkezésre akar utalni. Hiszen, maga Jézus mondta „a szellemnek nincs húsa és csontja».[7]

A feltámadott Krisztus nem azzal adta „bizonyságát” új létállapotának, hogy „megjelent” néhány kiválasztott személynek, hanem „jelenléte” által, amely kiáradt az egész egyházra. A történelem igazolta, hogy Jézus halála után valami történt: tevékeny, cselekvő és karizmatikus közösség született, amely a keresztre feszített személye köré csoportosult. Ez kétségtelenül igazolta, hogy ő már nem a halottak birodalmában tartózkodik.

Ha minden emberi érintés nyomot hagy, mennyivel inkább az Isten érintése. „Minden és mindenki, akihez hozzáérünk, valamilyen módon megváltozik”. A feltámadott Krisztussal való találkozásban bennünket is megérint az Isten. Jézus megjelenései az apostoloknak, a húsvéti emlékezés és ünneplés, mind, mind a nagy lehetőség a természetfeletti valósággal való kommunikációra.

A mostani húsvéti ünnepünkön is a feltámadott Jézus Krisztus megérinti a lelkeket, a tiéteket, az enyémet mindannyiunkét, akik ezen a szent éjszakán együtt ünneplünk. 

„s keresd a Krisztust, keresd a sírban!
Nem, úgysem fogod megtalálni ottan.
Eléd fog állni feltámadottan.[8]

A feltámadásba vetett hit a keresztre feszített, de tovább élő Krisztusba vetett meggyőződés.

Húsvét!
Hirdesd, hogy nem hal meg a lélek,
nem sínylődik a poklok kapujában,
ha elfogadja Urának a Mestert
egy csodálatos, szent feltámadásban!

Húsvét!
Támaszd fel mindazt, aki meghalt,
holt szívvel bolyong, keresvén a tájat,
ahol megsebzett, megkínzott szívére
nagypéntek után húsvét üdvre árad. [9]

okéatya

---

[1] Pilinszky János: Harmadnapon

[2] Jel 21,4

[3] Jn 21,1

[4] Jn 20, 8-9

[5] Lk 24,39

[6] JN 20,27

[7] Lk 24, 39

[8] Túrmezei Erzsébet Húsvét hajnalán

[9] Kárász Izabella Könyörgés húsvéthoz