"Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön."

B ÉV NAGYBÖJT 4. VASÁRNAP

Szombathely – Kálvária 2015. 03. 15.

A nagyböjti szent idő félidejének metszéspontjában vagyunk. Szentírási szakaszok Jézus földi életének csúcseseményére, az elkövetkező keresztáldozatra mutatnak. A mai evangéliuma szakaszban maga Jézus hívja fel éjszakai látogatójának, Nikodémusnak a figyelmét erre:

„Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.”

Ki ez a Nikodémus?

A rézkígyó jelentése?

“…útközben elfogyott a nép türelme, és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen:
– Miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt!
Ezért az ÚR mérges kígyókat küldött a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sokan meghaltak Izráelből.
Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta:
– Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az ÚRhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat!
És imádkozott Mózes a népért.
Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek:
– Készíts egy rézkígyót, és tűzd föl egy póznára! Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha arra föltekint.
Mózes tehát készített egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.”[1]

Nikodémus Jézus éji látogatója a főtanács tagja. Talán azért jött éjjel, mert társadalmi helyzete okán, nappal nem mert Jézussal találkozni, vagy talán azért, hogy nyugodtan, minden zavaró körülménytől mentessen választ kapjon Jézustól néhány őt érdeklő kérdésre? Találgathatjuk, de nem tudjuk. Ami biztos, nem a főtanács megbízásából jött. Belső késztetése lehetett, hogy ezzel a titokzatos emberrel, akit Názáreti Jézusnak neveznek, találkozzék. A hírek arról szóltak, hogy ez a Názáreti Jézus csodákat tesz: bénákat, vakokat, leprásokat gyógyít, halottakat támaszt fel, ördögöket űz… Nikodémus okos ember volt, aki tudta, hogy a történetek mindig kiszíneződnek. Minden továbbadó hozzá tesz valamit. Ő személyesen a Mesterrel akart találkozni, mert tisztán akart látni.

„Rabbi, kezdte, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tudja ezeket a csodajeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten”[2]

Jézus, értékelve tudását, felkészültségét, Isten tervének titokzatos mélységeiről kezdett neki beszélni. A vízből és Szentlélekből való újjászületésről, Isten Lelkének titokzatos működéséréről, amit a szél hasonlatával érzékeltetett. Amit Nikodémus, akit Jézus Izrael tanítójának nevezett, bizony nem igen értett.. Ekkor Jézus olyan hasonlatot használt, amivel kapcsolatban neki is volt már ismerete, hiszen írástudó volt. Utalt a pusztai vándorlás egyik epizódjára, aminek jövőbe mutató üzenete volt: „Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.”[3]

A rézkígyó felemelésének a története már ismerős volt Izrael tanítójának. A pusztai vándorlás alatt az Isten ellen lázadozó zsidókat mérges kígyók marták meg. Ekkor Mózes imában Istenhez kiáltott, és az Úr azt mondta, hogy csináltasson rézkígyót és egy póznára tűzze fel. Akit megmart a kígyó és feltekint a rézkígyóra, az Isten ígérete szerint életben marad.

Nem egyszerű értelmezni ezt a rézkígyó dolgot. Egyrészt azért, mert önmagában egy bálványnak tűnik. Vagyis a kígyó, amely Mózes kezében még Isten eszköze volt, később a bálványimádás tárgya lett. Ami jó volt, mint kultikus eszköz, rosszá válik, mint abszolutizált kultusztárgy.

Ha az ószövetségi törvény betűjét tekintjük, a rézkígyó készítése törvényellenes, hiszen semmiféle élőlényről nem volt szabad képmást alkotni. Első parancsában Isten mindenfajta faragott kép készítését megtiltotta a zsidóknak. „Ne készíts magadnak faragott képet, és semmiféle képmást arról, ami fenn van az égen, vagy lenn a földön, vagy a föld alatt, a vizekben!”[4]  Másrészt nem elég, hogy emberkéz alkotta kígyó képre kellett tekinteni, ami tilos volt Izraelben, hanem még ez a jelkép a sátánra is utalt, aki a Teremtés könyvének a leírása szerint kígyó képében csábította bűnre az ősszülőket.

A faragott képek, szobrok tilalma a bálványimádás elkerülésére szolgált, és nem annak megakadályozására, hogy a művészet is szolgálja Isten imádását. Példa erre a szentélyben, a szövetség ládáján Isten utasítására megformált két kerub is[5]). Hamis szövegkörnyezetben bármi bálvánnyá válhat, helyes szövegkörnyezetben bármi szolgálhatja az igaz Isten imádását.

A rézkígyóra vonatkozólag meglepetéssel olvassuk a Királyok 2. könyvében Hiszkija júdai király[6]a érdemei között a következőket: Azt cselekedte, ami igaz az Úr előtt. Ő eltávolította a bálványimádás céljait szolgáló magaslatokat, összetörte az emlékoszlopokat, kivágta a berkeket s összezúzta a rézkígyót, amelyet Mózes csinált.[7] Ha Isten parancsolta a rézkígyó készítését, miért kellett megsemmisíteni?

Ezzel a mondattal „Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne Jézus a hasonlatnak azon elemeire utalt, amelyek fontos igazságokat tartalmaznak. Mégpedig a kereszten történő felemeltetésre, és a hitből fakadó feltekintésből hozta gyógyulásra.

Jézus a virágvasárnapi bevonulás után mondta „Én meg, ha majd fölemeltetem a földről, mindenkit magamhoz vonzok.”[8]
Aki a pusztában a rézkígyóra feltekintett, ezzel elismerte, hogy önmagától nem fog meggyógyulni, nem tudna életben maradni. A gyógyulása, életben maradása a hitből fakadó feltekintése okán Isten ajándéka volt. Így lett a rézkígyó a keresztre veszített Krisztusnak az előképe. A kígyók által megmart emberek így a Messiásra mutató jelre tekintettek fel és nem egy bálványra.
Biztosra vehető, hogy Nikodémus akkor értette meg ezt a jelképet teljesen, amikor látta Krisztust ártatlanul a kereszten szenvedve, és az ellenségeinek megbocsátva meghalni. Megértette, hogy Jézus áldozata önkéntes áldozat volt, és hogy ennek következtében az üdvösség Isten teljesen ingyenes ajándéka azok számára, akik hit által ezt igénylik és elfogadják, és akiknek a szívében ennek nyomán a bűn hatalma megtörik

Nikodémus az éjszaka sötétjében jött Jézushoz, ami talán a hit világosságának a hiányát szimbolizálta. Nikodémust megfogták Jézus jelei, ez a fogékonyság nem lebecsülendő, bár távol van még az igazi hittől. Ő különleges szerepet játszik ebben a drámában, mivel egyrészt zsidó vezető, másrészt pedig Izrael egyik tanítója volt.

Talán Krisztus utáni évtizedekben érdeklődő zsidónak a képviselője ő, akik már eredendően is érdeklődést mutattak Jézus iránt.

Figyelemre méltó, hogy a „hisz” szó csak ebben a rövid szakaszban ötször fordul elő, ami annyit jelent, hogy Jézus a benne és általa való gyógyulás feltételének mondja a hitet. Legyen az rézkígyó, vagy éppen a kereszt.

De abban is hinni, kell, hogy mindaz, ami Jézussal történt szenvedése és kereszthalála kapcsán, az az Isten nagy irántunk való nagy szeretetének a jele. Ahogyan a 44. zsoltárban olvassuk:

^„Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.[9]

---

[1] 4Mózes 21,4-9

[2] Jn 3,2

[3] Jn 3,14

[4] MTörv 5,8

[5] Kiv 25,18

[6] Kr.e. 728-699

[7] 2Kir 18,3-4

[8] Jm 12,32

[9] Zsolt 46,11