Minden adventi hétköznapra egy történet aznapi gyakorlása
Öreg
bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. Egy, a városba igyekvő idegen rövid
pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
-
Milyenek itt az emberek? - tudakolta.
-
Hová való vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
-
Athéni vagyok.
- És
felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
-
Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is
jöttem el onnan.
-
Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és
lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.
A
vándor búsan folytatta útját.
Nem
sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte,
hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is
Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az
emberek.
-
Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek!
- válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
-
Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz
majd! - mondta az öreg bölcs.
A
vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A
két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg
bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
-
Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az
öreg bölcs mosolyogva csillapította:
-
Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve
gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét
jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.
Amilyen én vagyok belül, olyannak látom a világot. Miért ne lehetnék olyan, amilyennek a világot szeretném látni magam körül. Különösen adventben.
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése