A ÉV NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA
2023. 03. 25.-26.
Keresem honnét volt Jézusnak halott feltámasztó ereje.
A szikár tény:
Amikor Lázár szikla sírja elől
elhengerítették a követ, a lepedő alatt egy olyan ember feküdt, akinek az
összes szerve már elrohadt, testének közel negyedét a baktériumok és a férgek
megették, a vére megalvadt és kibírhatatlan bűzt árasztott Jézus és az őt
körülvevő tömeg felé.
Ilyen körülmények között ezt imádkozta Jézus:
"Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. És mikor ezeket mondta, fennszóval kiáltott: Lázár, jöjj ki!" [1].
Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy a
galileai ács nem egy csodarabbi, hanem maga a Messiás: Isten képes akár
négynapos, akár hatezer éves hullák tökéletes helyreállítására és
megelevenítésére is, mert Ő minden létezésnek, benne az életnek is teremtője,
ennélfogva Ura, vagy akár újra életre keltője. Ő volt az, aki alig kevesebb,
mint 14 milliárd évvel ezelőtt a megteremtette a ma térben és időben létező
világegyetemet. Ezt a teremtést a napjainkban leginkább elfogadott elmélet
szerint az ősrobbanásnak, a „Big Bang”-nek mondják.
„Ott voltam, amikor az eget teremtette, … amikor a felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta; amikor kijelölte a tenger határát – és a vizek nem csaptak ki, amikor megrajzolta a föld szilárd részét. Ott voltam mellette … bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között.”[2]
Fogantatásával belépet a tér idő teremtett világba, de fontos volt számára, hogy legyen ideje az Atyára, aki küldte. Az atyával töltött időre az írják az evangélisták, hogy imádkozott.
„És fölment velük a
hegyre imádkozni”.[3]
„Történt pedig
azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Isten
imádásában töltötte”.[4]
„Miután elküldte őket, felment a hegyre imádkozni.”[5]
Imádkozni, Istennel együtt tölteni az időt lelki erőforrás.
Antoine de Saint-Exupéry gyönyörű, mély üzeneteket hordozó meséjében, a Kis herceg-ben ezt olvastam:
-
Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan, ismételte a kis herceg, hogy jól
az emlékezetébe vésse.
-
Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
-
Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az
emlékezetébe vésse.
-
Az emberek elfelejtették ezt az igazságot, mondta a róka. Neked azonban nem
szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit
megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
Az idő, amit az emberre vesztegettél,
az teszi olyan fontossá előtted az embert. Az idő, amit az Istenre
vesztegettél, az teszi olyan fontossá előtted az Istent.
Isten együttműködésre hív, mert azt akarja, hogy életed legyen és bőségben legyen. Együttműködésre, de azt leheletfinoman teszi, hogy meg sértse az a szabadságodat. Isten úgy rakja össze körülötted életed dolgait, hogy segítsen a jó döntésben.
Így tett az ősszülőkkel is. Minden testi, érzelmi és lelki igényt kielégítő világot teremtett köréjük, de nekik valahogy mégis az a gyanúsan felkínált lehetőség kellett. Ez lett a vesztük.
Isten neked is egy minden testi, érzelmi és lelki igényt kielégítő világot kínál a vele való barátság révén. A barátság pedig időigényes elfoglaltság.
Jézusnak is az volt, de mégis fontos volt, hogy ápolja a kapcsolatot az Atyával. Ezért tudta mindig mondani, amit mondani kellett, tudott jól dönteni, és… a negyednapja halott Lázárt is éltre tudta kelteni.
Amennyi időd van az Istenre, annyi isteni erő árad beléd.
Itt vagy a szentmisén, jó dolog, fontos dolog, de hogy igazán átéld a szentmisében való találkozást az Úrral, meg kell találnod a „baráti” együttléteket, csendeket, perceket, amikor csak Ő van és te. Amikor az Isten lelke és te lelked találkozik.
- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
Mondta a róka kishercegnek.
Ami időt az Istenre vesztegettél, az teszi olyan fontossá számodra az Istent.
Jézus téged is életre tud kelteni ezerféle elfoglaltságból, meg a bűneid sírjából, amelyek egészen betemetnek.
„Uram, ha nap, mint
nap időt számtam volna rád… De minden másra szántam időt és talán ezért torznak
látom a világot s benne az embert.
Uram add, hogy éljek,
tőled kapott igazi emberi életet. „
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése