HÚSVÉT 2018
Hisszük és valljuk „Jézus harmadnapon feltámadott”. De hiszi és vallja az a 2,2 milliárd
keresztény is, a föld lakóinak 32%-a.[1] Lehet,
hogy nem egy időben ünneplik. Lehet, hogy nem ugyanolyan liturgiával idézik fel
a hitnek ezt a titkát, de ez a tényen nem változtat semmit. Ünneplik. És ez
fontos.
„Harmadnapon
feltámadott”, hisszük és valljuk annak ellenére, hogy magát a feltámadás
tényét nem látta senki. Ennek az eseménynek nincs tanúja. Ám annak van tanúja,
és erről hiteles feljegyzések tanúskodnak, hogy a különböző személyek,
különböző számban, különböző helyeken találkoztak azzal a feltámadt názáreti
Jézussal, akit nisszan hó 15. napján kereszthalálra ítéltek, az ítéletet végre
hajtották, az elitélt meghalt, a holttestet szikla sírba helyezték, a szikla
sírt egy sziklatömbbel lezárták.
Harmadnap híre jött, hogy üres a sír. A helyszínre sietők
nem találtak mást, mint a leplet, amibe zsidó szokás szerint a halottat
begöngyölték, és a kendőt, amely a fejét takarta.
Ez a lepel lehet a feltámadás néma tanúja. De vajon meg
lehet-e „szólaltani” a leplet?
Az 1578 óta Torinóban őrzött Szent Lepel sokak szerint az a
gyolcs, amely Jézus Krisztus testét fedte kereszthalála után. A Vatikáni Rádió
ez év március 24.-én jelentette, hogy olasz szakembereknek sikerült elkészíteni
a lepelen látható ember háromdimenziós modelljét.
Ami biztos, Jézus halotti leple valóban létezett. Erről
egyértelműen tanúskodik három evangélista is, Márk Máté és János.
„József
levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte"[2]- írta
Máté.
Márk evangélista is írt a Megváltó holttestét befogadó
gyolcslepelről. "Arimateából
való József gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a
gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, s a sír bejárata elé követ
hengerített."[3]
János a saját tapasztalatát így fogalmazta meg. „A másik tanítvány (ez volt ő maga) gyorsabban
futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz. Lehajolt, és látta lerakva a
gyolcsokat, de nem ment be. Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és
bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt,
nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összehajtva. Akkor
bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz. Látta és hitt."[4]
Ami a lepel kutatása során összegyűjtött információk alapján
kijelenthető, hogy a lepel egy keresztre feszített embert takart, mert a
szöveten látható lenyomat megmutatja azt a formát, amelyet a test felvett a
keresztre feszítés következtében, és ami tökéletesen megmaradt a
hullamerevségben.
Tudományos szempontból nem lehet azt mondani, hogy ez az
ember Jézus Krisztus volt-e. A tudomány csak annyit tud megállapítani, hogy az
első század első harmadában, akit a lepelbe takartak, azt keresztre
feszítették, sziklasírba temették, majd sajátos nyomokat hagyva eltűnt.
Húsvét vasárnapján ez lehet a kérdés számunkra az az igazán
izgalmas kérdés, hogy vajon e lepel rejti-e az Úr feltámadásának a nyomait?
A vizsgálat megállapította, hogy vannak olyan sajátos nyomok
a szöveten, amelyekre még ma sem tud a tudomány magyarázatot adni, de amelyek
arra utalnak, hogy, a vizsgálatot végző tudósok szerint ún. anyageltűnés történt. Hivatalos nyelven
demateralizálódás.
De mit jelent ez a fogalom, anyag eltűnés, demateralizálódás?
Ez a szokatlan fogalom a latin matéria szóból ered, amelynek
a jelentése anyag. Ebből a szóból ered a materializmus is, ami annyit jelent:
anyagelvűség. A materializáció anyagi megtestesülést, anyaggá válást jelent. A
dematerializáció ennek az ellentéte, az anyag eltűnése. Ezt a fogalmat a pénz
világa használja. Ui. azt mondják, hogy a pénz korunkban dematerializálódik, mivel
a pénz jó része már nem anyagi formában, kézzel fogható eszközként van jelen a
mindennapi életben, hanem elektronikus formában létezik, vagy adatként
különböző szervereken, és nem kézzel fogható érmékben, papírpénzben.
A
lepel 1978 után került igazán a figyelem középpontjába, amikor megjelent Ian
Wilson magfizikus „A torinói lepel"
című könyve. Wilsont különösen a torinói lepel lenvászon szövetének felső
rétegeibe „beégett" emberi test-kontúr
keletkezése izgatta. A brit fizikus vizsgálatai szerint a test körvonalai egy
olyan rendkívül nagy energiájú fizikai folyamat eredményeként égtek bele a
lepel anyagába, amely a legjobban az erős
neutronkisüléshez hasonlítható. Nem mellékes tény az sem, hogy a korábban
ateista tudós, a lepel vizsgálata után hívővé vált.
A
padovai tudósok teszteltek egy a lepelhez hasonló anyagba csavart tesztbábut, amelyet közel 300 ezer volt erősségű
hatalmas energiahatásnak vetettek alá. Ennek következtében megmaradt a bábu
lenyomata a szöveten. A fizikai-kémiai hatások ugyanazok, mint a lepelen, de
valami még sincs rendjén. A
kutatás tehát folytatódik, de az igazság talán ezen túl van – magyarázta
a munkacsoport vezetője a tesztet.
Tanulmányok, elemzések, viták, kutatások még nem adtak
magyarázatot arra, hogy az a megkínzott test hogyan tudott kiszabadulni a
gyolcsból anélkül, hogy a vér elmaszatolódott volna? Miért maradtak meg a
keresztre feszítés és a vértanúság sebeinek lenyomatai? Miért nem maradtak
olyan nyomok, amelyeket az orvostudomány szerint meg kellene jelennie a halál
utáni néhány óra elteltével? És mindenekelőtt, hogyan került az egész test és
az arc teljes lenyomata a szövetre, ami nem a testnedvek nyoma, hanem mintha
egy irtózatos hő hatására beleégett volna.
Tudományosan megállapított meglepő tények:
A torinói lepel anyagában nem mutathatók ki olyan bomlási
folyadékok vagy gázok maradványai, amelyek a halál beállta után hosszabb-rövidebb
idő után megjelennek. Ebből az következik, hogy a halál beállta után, de
röviddel a bomlás előtt, egyszerűen eltűnt a test.
A vérfoltok nem mutatnak mechanikus eltávolításra utaló
jeleket, vagyis a testet kézzel nem vehették ki a lepelből.
A fizika egyetlen jelenséget ismer, ami valamely tömeg
eltűnését eredményezi, miközben annak megfelelő energia keletkezik: az
anyag-antianyag annihilációt. Ez a folyamat közvetlenül az ősrobbanás után, a
világegyetem első pillanataiban rendkívül gyakori esemény volt.
A lepel kutatását végző tudós csoport vezetője az eredményeket
így összegezte: „a test a lepelben
megsemmisült, dematerializálódott, majd valahol máshol azonnal újra
materializálódott, akár élve, akár élettelenül."[5]
Ezen a ponton a tudomány véget ér. A hit veszi át a szót, míg a
tudomány számára marad a kihívás, megfejteni a még megfejthető titkot, „vallatni”
tovább a „néma tanút”.
A kereszténység Jézus halálának és feltámadásának hitére
épül, ahogyan azt Szent Pál fogalmazta meg a korinthosziakhoz írt levelében: "Ha pedig Krisztus nem támadt fel,
nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem."[6] A
keresztény hívők számára Krisztus feltámadása hordozza azt az üzenetet, hogy
Jézus nem csak volt, hanem jelenleg is létezik.
A kinyilatkoztatáson alapuló keresztény hit szerint Jézus második
eljövetelekor minden ember feltámad, és elnyeri saját, "megdicsőült testét".
Mindezek csupán földönjáró emberi gondolatok. Ha lelkünket
megérintette a feltámadt Krisztus kegyelme, aki ígérete szerint rejtetten ugyan
és mégis valóságosan „velünk marad a
világ végéig”, akkor, így húsvétkor különösen, átjár bennünket az öröm.
Annak öröme, hogy Jézus él, és ezt a, semmiféle földi létezőhöz nem
hasonlítható, hallhatatlan életet ajándékozza nekünk is.
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése