B ÉV ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP
Szombathely-Kálvária
2015.01.13.
„Az imádság hajlékában
Vár az Isten rátok.”[1]
Ha valaki
megkérdezné tőlem, hogy Jézus mikor és kiket hívott meg vendégségbe, otthonába,
ugyancsak elbizonytalanodnék. Őt viszont sokszor meghívták. Vendég volt a kánai
menyegzőn, a Simon farizeus házában, Zakeusnál, a Jerikói vámosok főnökénél,
Márta és Mária vendége volt többször is, sőt, még az utolsó vacsorán is vendég
volt, hiszen tanítványaival rendezteti meg egy, mai nyelven szólva, ismeretlen „szponzornál”.
Valahol érthető ez, hiszen vándorprédikátorként működött, ami abban az időben
ismert és elfogadott tevékenység volt. Hároméves tanítói működése alatt, mai
szóval hajléktalan volt, mivel nem volt neki állandó otthona, ahova haza
menjen. Akkor meg hol vendégeljen meg bárkit is? Egyszer, talán egy kicsit
keserűen kifakadt „a rókáknak odújuk van,
az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a
fejét.”[2]
Most mégis,
amikor a Keresztelő János két tanítványával beszélgetve látja, hogy Jézus „arra halad”, csak annyit mond: „íme, az Isten Báránya.” E szavak hallatára a János - tanítványok
faképnél hagyták mesterüket és Jézus után eredtek. Jézus pedig, „megfordult, és amikor látta, hogy követik,
megkérdezte tőlük ,,mit kerestek?’’ Azt felelték neki, ,,Rabbi -- hol laksz?’’
Ő azt mondta nekik „Gyertek és nézzétek meg.’’ Elmentek tehát, és megnézték,
hogy hol lakik és aznap nála maradtak.”
Akkori időben
egy vándortanító követésében nem volt semmi rendkívüli, ami elsősorban nem
ismeretek megszerzését jelentette, hanem ennél sokkal többet. Sorsközösséget.
Osztozást a mester életében, életformájában, miközben folyamatosan tanította
őket a legkülönbözőbb élethelyzetekben.
Jézusnak
abban a szűkre szabott három évben nem sok lehetősége volt vendégeket hívni, de
most annál inkább. Meghív minden földi halandót az ő földi és égi otthonába. Egyelőre
a földi otthonába, a templomba. Oda, ahol most ő lakik a kenyér – eucharisztia
misztériumában. De meghívás már elhangzott tőle az égi otthonába is, hova előre
ment, hogy helyet készítsen nekünk.[3]
Babits Mihály
az Eucharisztia c. versét így kezdi „Az
Úr nem ment el, itt maradt.” Azaz egész pontosan, elment, de úgy ment el,
hogy itt maradt.
Hogyan? Ez az
ő titka. Mi, ha valahol voltunk, és elmentünk, legfeljebb az ottlétünk jó vagy
rossz emléke marad meg azokban, akikkel együtt voltunk. Jézusnak nem csak a
tanítása maradt meg elsárgult kódexlapokon, hanem örök frissességben itt él
közöttünk személyesen ő maga is.
Nem hagy
nyugodni, hogy 2020-ban Budapesten lesz a következő eucharisztikus kongresszus.
Ez az eucharisztiában jelen lévő Krisztus világméretű ünnepe lesz, és éppen itt
magyar földön. A világegyház méretű kereszténység találkozása az
eucharisztiában köztünk élő Jézussal.
Minden
találkozásra készülni kell. Ha névnapra, születésnapra megyünk, viszünk
magunkkal virágot, édességet, vagy apróbb ajándékot. Ez a figyelmesség jele.
Azt jelenti, hogy készültünk a találkozásra. Erre a világméretű Krisztus –
ember találkozásra is készülni kell. Ezt az előkészületet nem lehet elég korán
elkezdeni.
Tatiosz ókori
filozófus, Kr. e. 368-ban született a török partoknál fekvő Hiosz szigetén.[4]
Kiváló tanító mesterei voltak, mint a görög ókor nagy filozófusai,
Arisztotelész és Platon. Tatioszt az utókor a szeretet filozófusának tartja.
Tanítása mintha színtiszta Jézusi evangélium lenne, még vagy háromszázötven
évvel Krisztus előtt. Ilyesféléket tanított: azért élünk, hogy szeressünk és
szeressenek. Három kiválóság van,
amelyre az ember született: a szeretni tudás, a szeretet elfogadása és az élet
szeretete. Csak azt nem tudta, mert nem tudhatta, hogy egy kifogyhatatlan
szeretetforrás nélkül, aki maga az Isten, ez nem működik.
Az emberi
kapcsolatokról ezt írta „minden emberi
kapcsolat szent egymásra találás”[5].
Ha ez a kétezerháromszázvalahány évvel ezelőtt élt bölcs ismerte volna Jézust,
egészen biztosan valahogy így fogalmazta volna meg gondolatait. „Minden Isten - emberi kapcsolat szent
egymásra találás”.
Ha ez
érvényes a mindennapi emberi kapcsolatokra, fokozottan érvényes az
eucharisztiában élő Jézussal. Minden Jézussal való személyes találkozás
energiaforrás. A katolikus templom az a hely, ahol az ember feltöltődik olyan
energiákkal, amit sehol máshol nem kaphat meg. Nem afféle csendes hely, mint
amilyenek a nagyon repülő terek termináljaiban vannak, ahol a zaklatott lélek
megpihenhet, hanem személyes találkozás az Istennel.
Antoine de
Saint-Exupéry: A kis hercegében így beszélt a róka, aki alig várta, hogy
találkozzék a Kis Herceggel, és akit arra kért, hogy szelídítse meg. „Ha például délután négykor érkezel majd, én
már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb
leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy
milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom
tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet… Szükség van bizonyos
szertartásokra.”
Lehet, hogy
még te nem is gondolsz rá, hogyha négykor érkezel a templomba, Jézus talán már
háromkor elkezd örülni és minél előbbre halad az idő, annál boldogabb lesz. Csak
azért, mert találkozni fog veled, akit nagyon szeret, és akit nagyon vár.
Rendszerint
mindig akarunk valamit Jézustól. Ha bajunk van, akkor egyszerre imára
kulcsolódik a kezünk és mondogatjuk, add meg Uram! De az ritkán jut eszünkbe,
hogy meglátogassuk őt otthonában. Csak úgy, minden különösen ok nélkül. Olyankor,
amikor nincs semmi bajunk, nyűgünk.
Louis Evely
belga katolikus írónál olvastam „amikor
Isten be akart mutatkozni, akkor mindent kizárt, ami lenyűgözhetett volna
minket. Gyermekként jött közénk, csecsemőnek, ártatlan lénynek, törékenynek,
kiszolgáltatottnak… Keresztre akasztotta hatalmát, hogy senki ne menjen hozzá
érdekből vagy félelemből. Ne várjatok semmi mást Istentől, csak azt, hogy
szeressen és tanítson meg minket is szeretni.”[6]
Ha te
bármikor átléped a ház kapuját, ahol Jézus lakik, ne várj tőle mást, csak azt,
hogy szeressen, és tanítson meg szeretni.
Mester, hol
lakol, kérdezte a két tanítvány. Gyertek és nézzétek meg, mondta nekik Jézus.
És aznak nála maradtak.
Ha te is
Jézus nyomába lépsz, hátranéz és látja, hogy mész utána. Megkérdi „kit keresel”, ne válaszolj rá mást, csak
annyit, „Mester hol lakol?” Ő neked
is azt fogja mondani „gyere és nézd meg!”
Menj el hozzá, és maradj nála, ha nem is egész nap, mert más dolgod is lehet,
de legalább egy darabig.
Ő minden
katolikus templomban ott lakik. Bármelyikbe mész, ez az ő otthona, lakása,
fogadó helye. Ismerkedj vele, hogy aztán amikor átléped a földi és örök élet
mezsgyéjét, azonnal ráismerj, és mond Tamás apostollal „Én uram, én Istenem”.
Minden vallás,
felekezet, kis egyház, Isten - találkozásokat ajánl fel, rendszerint egy
élményben, tapasztalatban. Jézus az eucharisztiában új és mély találkozást
ajánl fel, amely nem egy elillanó élmény, hanem a múló időben és a behatárolt térben
jelen lévő örök valóság, amely evilágból ível át az öröklétbe.
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése