"Isten gondol öröktől fogva téged, elméjében léted, mint szikla áll."

Advent 3. hete, csütörtök

Anthony de Mello jezsuita szerzetes:

Ki segít megtalálni az Istent? Kérdezte a tanítvány?

Senki sem segíthet ebben, válaszolta a Mester.

Miért nem, kérdezte tovább a tanítvány.

Ugyanazért, mert senki sem segíthet a halnak, hogy megtalálja az óceánt.

Ugyanezt írta Pál apostol az Apostolok cselekedeteiben „benne élünk, mozgunk és vagyunk”.[1] Ez azt is jelenti, hogy az Istennel való kapcsolatunk nem szűkíthető le az ima, vagy bármilyen szent cselekmény idejére. Hiszen

Isten gondol öröktől fogva téged,

elméjében léted, mint szikla áll.

Mi ehhez mérve habfodornyi élted?

és mit változtat rajtad a halál?[2]

Gyönyörű egyszerűséggel fogalmazta meg ezt a tényt József Attila

Istenem,

….

Ha rikkancs volna mesterséged,

segítnék kiabálni néked.

Hogyha egy szántóvető lennél,

segítnék akkor is mindennél.

A lovadat is szeretném

és szépen, okosan vezetném.

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat

én zavarnám a fele varjat.

S bármi efféle volna munkád,

velem azt soha meg nem unnád.

Ha nevetnél, én is örülnék,

vacsora után melléd ülnék,

pipámat egy kicsit elkérnéd

s én hosszan, mindent elbeszélnék.

Az Istenben lét valósága nem igen tudatosul bennünk, pedig néha jó lenne tudatosítani. Akkor nem lennénk soha magányosok, aki majdnem leszédülnek a létezés peremén.

Isten a metrón, színdarab, részlet.

Egy napon Isten ismét elhatározta, hogy lejön a Földre körülnézni. A Déli pályaudvarra érkezett. Ismerte jól a terepet, gyakran szólították innen a nevén. Az aluljáróba érve lelassított, megállt, hogy szemügyre vegye a mozgólépcsőn utazó embereket.

Végignézte őket, és tudta, hol tartanak.

Látta, ki az, aki még az útkeresés fázisában van, látta, ki az, aki nem is keres, mert valaha régen talán keresett, de elszakadt a szál, közönybe fulladt a hajtóerő. Látta, ki az, aki utat választott magának, és azon hol tart. Látta, ki az, aki felvállalta önmagát és eszerint halad, és ki az, akit olyan pályára kényszerítettek, amely nem sajátja.

Isten belenézett mindegyikük kaleidoszkópjába és figyelte a kirajzolódó formákat. Látta a testet, s a mögötte lakó lelket és szellemet.

Isten úgy gondolta, jól tette, hogy lejött megnézni a dolgok állását, és úgy döntött, ezúttal metróval járja be a magyar fővárost.[3]

Ezt már csak én teszem hozzá: És Szombathelyt nem járja be? Igaz, itt nincs metró, de Istennek ezerszer ezer megoldás lehetséges. Ő mindig a legjobbat választja.

Anthony de Mello jezsuita szerzetes:

Isten: "Én itt ülök melletted, te pedig csaknem széttöröd a fejedet, hogy rólam gondolkozz, jártatod a szádat, hogy rólam beszélj, és falod a könyveket, hogy rólam olvass. Mikor csendesedsz el végre, hogy megérezd: itt vagyok?!"

Istennel a csendben találkozunk. Amikor mi elhallgatunk és hagyjuk őt beszélni.

---

[1]ApCsel 17,28

[2] Weöres Sándor Prae-existentia

[3] http://www.thesecret.hu/node/8574 Isten a metrón