MINDENSZENTEK ÜNNEPE
2015
Szombathely – Kálvária 2015.11.01.
Ez a fölfelé néző hit Mindenszentek ünnepének a lényege. A
Krisztusban megdicsőült Egyház ünnepe. Nem tévesztendő össze a szenvedő Egyház
ünnepével, mely halottak napja, november 2.
Mindenszentek ünnepének a gyökerei a 4. századig nyúlnak
vissza. Először, a ma sokat üldözött szíriai keresztények akkori elődjei már együtt
ünnepelték az ismert és nem ismert vértanukat. Rómában 609. május 13-án
szentelték fel a Pantheont „Szűz Mária,
Vértanúk Boldogasszonya és minden vértanúk” tiszteletére. Nemcsak a vértanúkat,
hanem minden szentet Írországban és Angliában kezdték november 1-én ünnepelni,
valamikor 700-as években, és ez az ünnep hamarosan általános lett.
Mindenszentek az égi aratási ünnepe, amikor az elhaló
búzamagból kinövő termést látjuk és csodáljuk. Azoknak a közösségét, akiknek
már „fényeskedik az örök világosság”,
akik részesei lettek Jézus által Isten örömének. Mert ez volt Jézus akarata, „Az én örömöm legyen bennetek is, és teljes
legyen az örömötök.”[1]
Jézus öröme pedig az Atyával való közösség öröme.
Ezen a két napon, Mindenszentek ünnepén és halottak napján a
Krisztushívő ember hitében a tapasztalati világon túlra néz. Tudatosítja, hogy
az élő és meghalt hívők titokzatos kegyelmi közösséget alkotnak, akik a szentek
egyességében egymásért könyörögnek. Ennek értelmében beszélünk a küzdő egyházról, amely a földkerekség bármely
pontján élő Krisztuskövetők közössége. De beszélünk a szenvedő egyházról is, amely a tisztítóhelyen szenvedő lelkek világa,
valamint a diadalmas egyházról, amely
az üdvözült lelkek közössége.
A diadalmas egyház tagjairól, megszámlálhatatlan nagy sokaságuk
miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg, hiszen az
esztendőnek mindössze 365 napja van. Katolikus egyházunk Mindenszentek ünnepén
együtt ünnepli mindazokat, akik az életszentség hírében meghaltak, és akik az
odaát való szenvedésben megtisztulva már megérkeztek a mennyországba.
Éppen ezért Mindenszentek ünnepe nem csupán templomi esemény,
vagy temetőlátogatás, hanem felidézése, tudatosítása annak a tapasztalaton túli
valóságnak, a mennyországnak, amelyet csak a jó hírből, a kinyilatkozatásból ismerünk. Innét tudjuk, hogy ez a
tökéletes boldogság helye, Isten földön épülő országának beteljesedett
állapota. Hazaérkezés az ATYAI HÁZBA,
a szeretet, a jóság, az igazságosság és a béke országába.
A vallások történetéből ismert, hogy mióta ember létezik a
földön, lelkében mindig égett a vágy az elveszett paradicsom után, ahonnét
kiűzetett, de ahova mindig vissza vágyott.
A történelem folyamán ezt a vágyat a különböző ősi kultúrák
is megőrizték, csakhogy koronként és kultúránként másképpen képzelték el. Volt,
amikor úgy gondolták, hogy az ég, értsd a világegyetem, a legfőbb lénynek és
más földöntúli hatalmaknak a lakóhelye. Sok nép hiedelmében és világképében
megtalálható az égi szférák valamiféle rétegeződése, mindegyik réteg a maga
szellemi lényeivel, s legfölül trónol a fő istenség. A sámánok és varázslók
velük akarnak kapcsolatba kerülni, hogy varázserőt nyerjenek tőlük. Egyes
esetekben az égre úgy tekintenek, mint a jó lelkek lakóhelyére, amit látható és
megtapasztalható világon belül képzelik el.
Az odaát való világ titkát, létét és maga az Isten tárta fel
nekünk. E szerint a mennyország a végleges üdvösséget jelenti, ahol az emberek
Krisztus által Isten életében részesülnek. Az az állapot, amelyben Isten, mint
végtelen jó van jelen, ezért a vele való életközösség teljes boldogságot ad.
A mennyország Krisztus dicsőségében való részesedés. A
Krisztus fősége alatt egyesült emberiség, azzal, ahogyan él, állandóan válaszol
Isten szeretetére, aminek jutalma Isten színe látása. Isten színe látását
mindenki úgy kapja meg, mint Krisztus titokzatos testének a tagja, akik az ő
fiúi örökségében részesülnek.
Az Istennel és Jézus Krisztussal való találkozás mindig én – te közösség. A szentek egyessége
pedig igazi mi – közösség.
A boldogság Istennél egyénileg is különböző, az egyes
személyek adottságainak és érdemeinek megfelelően, mivel Isten figyelembe veszi
a természetes képességeket és a földi érdemeket. A mennyei boldogságban benne
van a földön szerzett érdemek jutalma is, bár az érdemeket is Istennek
kegyelmének köszönhetjük.
A boldogságnak fokozatai vannak, amit úgy kell érteni, hogy
ott mindenki a maga képességei szerint egészen boldog, mert elérte a
teljességet, amit be tud fogadni, és így nem érez hiányt. Viszont akinek a boldogsága
nagyobb, azok több szeretetet nyújtanak másoknak és így teljes a kiegyenlítődés
A mi üdvösségünk részesedés az Krisztus dicsőségében. Ezért
a mennyországot nem lehet úgy fölfogni, mint külön helyet, vagy mint egészen
más állapotot, hanem mint az embereknek Istennel való életközösségét. Ez alatt
nem valami végtelen teret, hanem létezés egy másik módját kell érteni. Ahol „Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá
a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be őket, és
uralkodni fognak örökkön-örökké” [2]
De amit itt e földön élve átélni nem vagyunk képesek.
Ahogyan Szent Pál írta a Korinthusi közösségnek „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit
Isten azoknak készített, akik őt szeretik. Nekünk azonban feltárta Isten a
Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is.”[3]
A Jelenések könyve közelebb hozzá a mennyország valóságát:
„Isten hajléka az
emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz
velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem
jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.”[4]
Krisztus teljes győzelme akkor valósul meg, amikor misztikus
testének minden tagja, vagyis mindazok, akik a keresztség szentségében
részesültek, elérte célját a feltámadásban és Isten szinelátásában. Ettől
függetlenül az egyes ember halála után megkaphatja Isten szinelátásának
végtelen örömét. Krisztus teljessége csak a történelem végén alakul ki kozmikus
méretekben.
Jules Renard francia írónál olvastam „A földön nincs mennyország, de vannak darabjai.” Ebben van
igazság. Minden nemes öröm itt a földön, amit átélünk, a mennyország végtelen
örömének egy – egy szikrája.
Ilyenkor szoktuk mondani, mintha elrepült volna az idő. A
tovasuhanó időben átélhetjük a mennyország időtlenségét.
Azt is jó tudni, ahogyan Douglas Horton, amerikai író
fogalmazott „A mennyország kulcsáról nem
lehet másolatot készíteni.” Annak a kulcsát mindenkinek a döntéseivel és
cselekedeteivel kell elkészíteni. A mennyországot nem lehet kiérdemelni.
Ajándék. Isten ajándéka.
Meghívás, amit el lehet fogadni, de el is lehet utasítani.
Amikor valahol egyre nagyobb méreteket ölt a gonoszság,
szoktuk mondani "elszabadult a pokol".
Mikor mondhatjuk már, hogy elszabadult a
mennyország? A pokol magától is elszabadul, a mennyországot nekünk kell
elszabadítani azzal, hogy szeretjük azt, akivel éppen együtt vagyunk. Mert ahol
szeretet van, elkezdődött a mennyország.
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése