A
ÉV NAGYBÖJT 2. VASÁRNAPJA
Aki a Tábor hegyén
megmutatta isteni dicsőségét
Szombathely – Kálvária 2020. 03.08.
Jézus
tanításával sokan megismerkedtek és megismerkednek, de kinek-kinek mást és mást
jelent Jézus személye. Vannak, akik Jézus személyét Buddha és Mohamed közé helyezik,
esetleg egy sorba állítják őt néhány látnok és szektavezér személyével. Jézus
személye azonban egyedi. Nem hasonlítható a közismert történelmi
vallásalapítókhoz sem, mint pl. Buddha vagy Mohamed. Istennel, akit ő Atyának nevez
mindennél sajátosabb a kapcsolata. Maga Jézus ezt az Atya és fiú kapcsolatának
mondta.
Mindannyiunknak
van valamilyen Jézus képe, ami, jó esetben, folyamatosan fejlődik, mélyül. Vallási
élményeink szaporodásával, hitünk érlelődésével, Jézus személyének újabb és
újabb vonásai világosodnak meg. Talán nekünk is megadatik az a kegyelem, hogy elérkezzünk
hitünk Tábor hegyére, ahol valamilyen módon átéljük, amit átéltek Péter, Jakab
és János a színeváltozás tapasztalatában. Ettől
kezdve semmi sem lesz már ugyanaz. Sem isteni parancs, sem erény, sem bűn,
sem világ, sem az életünk. Ahogyan az apostoloknak megváltoztatta életét ez az
élmény, úgy a miénket is meg fogja változtatni, ha eddig még nem tette volna meg.
A
nagyböjti készületnek tulajdonképpen az lenne a célja, hogy alakuljon,
formálódjék, tisztuljon Jézus képünk. Ebben segít a mai evangélium, Urunk
színeváltozásának természetfeletti eseménye, amely Jézus isteni dicsőségének
felragyogása emberi testében még a feltámadás előtt a tábor hegyén. A Szentírás a színeváltozást nem Jézus Krisztus misztikus
élményeként, hanem a tanítványoknak adott kinyilatkoztatásként írja le, amire
később is örömmel emlékeznek vissza.[1]
Ez jelzi azt is, hogy milyen mélyen nyomódott lelkükbe az élmény.
Ennek
az eseménynek négy eleméről, a ragyogó
fényről, Mózes és Illés megjelenéséről,
a felhőről és az Atya szózatáról és
a végkifejletről szeretnék ma néhány
gondolatot megosztani.
Most ruhája izzón szertefénylett
Tündökletesen hónál fehérebb
Arca sugárzó tiszta tiszta fény lett
S alakját égi tűz verte ki
Fény az ősi kultúrák és vallások számára,
az istenség kifejeződése, a víz mellett élet föltétele, a tudás és az értelem
jelképe. Amikor a szentírásban a fényről olvasunk, nem fizikai értelemben vett
fényről van szó. Az ószövetségi szentírásban olvassuk az Istenről „Ragyogása olyan, mint a napfény, kezéből
sugarak törnek elő, abban van ereje.”[2] Az ószövetség bölcsességi könyveiben a
fény azonos a bölcsességgel. A bölcsesség pedig az örök fény ragyogása „fény, amely belőle árad, nem alszik ki
soha.”[3]
Ez a soha ki nem alvó fény Jézusban
testesült meg, aki joggal állíthatta magáról „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben,
hanem övé lesz az élet világossága.”[4]
A Tábor hegyi jelentben Krisztus arcának ragyogása, ruhájának
fehérsége emlékeztet arra, hogy földi alakja ellenére is égi lény. [5]
Jelentős
szerepe van a fénynek egyházunk liturgiájában és mindennapi vallási
gyakorlatunkban is. Nagyszombat esti liturgia első része a fény ünnepe, amely
kifejeződik a tűz megáldásával, a húsvéti gyertya meggyújtásával és a pap
énekével, aki háromszor énekli „Krisztus
világossága.” Amikor az elhunytakért imádkozunk, kérjük Isten, hogy „az örök világosság fényeskedjék nekik” A
mennyei Jeruzsálem egyetlen fényforrása a Bárány lesz. „templomot
nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma. A
városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten
dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány.[6] írta János evangélista a Jelenések Könyvében.
Ezt a természetfeletti fényt tapasztalták meg az apostolok a Tábor hegyén.
A
második eleme a jelenségnek Mózes és
Illés, az ószövetség két oszlopa, megjelenése. Vendégek a választott nép történelmének a múltjából és az
örökkévalóságból. A szentírás magyarázók úgy értelmezik, hogy a
megjelenésük Jézus Krisztus messiási igazolása. Mózes képviseli a törvényt, az
ószövetségi tanítást. Illés a képviseli a prófétákat, a Messiásra vonatkozó jövendöléseket.
A velük való beszélgetés ténye és témája jelzi, hogy Jézus egész tevékenysége nem magányos vállalkozás, hanem mélyen
gyökerezik Isten örök tervében. Személyében Isten embert megváltó örök
terve teljesedik be.
A harmadik
eleme a színeváltozásnak a felhő az általános vallástörténetben az
istenség titokzatos megmutatkozásának jele, az ember számára megismerhetetlen
világ fátyola. Az Ószövetségben
Isten látható alakban
való megjelenésénekek a kísérőjelensége. Az Újszövetségből egyet említek.
Amikor Jézus földi küldetését befejezve visszatért az atyához, „felhő
takarta őt el szemeik elől”.[7] Elfedte őt az a fátyol, amelyen emberi
tekintet át nem hatolhat.
Még álltak
De dörrent a Hang s arcra estek
Mint golyótól találtak
S a világot belőlük
E Hang söpörte ki
A hang, amely ezt mondta ,,ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem
telik, őt hallgassátok''. Ezek a szavak szó szerint megtalálhatók az
Ószövetségben. Mintegy igazolásul hangzik el az Atya ajkáról, hogy amit a régi
próféták jövendöltek, az most beteljesedik. Izaiás prófétánál olvassuk az Úr
szolgájáról szóló első énekben „Nézzétek,
a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá
lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek.”[8]
. Már az Egyiptomból való
kivonulás után, a törvényadáskor elhangzik Mózes ajkáról „prófétát támaszt neked az Úr körödből,
testvéreid közül, mint engem, őrá hallgassatok.”[9]
Krisztus
arcának ragyogása és ruhájának fehérsége emlékeztet arra, hogy földi alakja
ellenére is égi lény,[10]
sőt arra is, hogy ő az Emberfia,
aki égi magasságokba emelkedik.[11]
Annak ellenére, hogy Krisztus
Jahve szolgájának útjára, a szenvedés útjára és nem pedig a győzelmes király
útjára lép, ő az Isten Fia, a megígért próféta, akinek kijár az isteni
dicsőség.[12]
Az
apostolok pedig
Csak álltak ott és állva is
Félholtan hevertek
S aranyló ködbe távol
Állt a három sátor
Egy Moséhnak egy Illésnek
Egy Neki
Kit keresztre vertek.
És
mi lett a végkifejlet?
Aztán menni kellett. Vissza
Le a völgybe
Hol minden törpe, emberi…[13]
De a
végkifejlet mégsem ez, hanem a húsvét, az örök hajnal, amikor megtudták,
kicsoda Krisztus, aki harmadnapon feltámadott.
[1] L. Mk
9,2-7; Mt 17,1-9; Lk 9,28-36; 2Pt 1,16-
[2] Hab 3,4
[3] Bölcs
7,10
[4] Jn 8,12
[5]V.ö. Dán
7,9; 10,5; ApCsel 1,20; Jel 3,4
[6] Jel
21,22-23
[7] ApCsel
1,9
[8] Iz 42,1
[9] MTörv 18,15
[10] V.ö. Dán 7,9; 10,5; ApCsel 1,20; Jel 3,4
[11] Dán 7,13
[12] V.ö. Magyar Katolikus Lexikon színeváltozás szócikk
[13] Puszta Sándor Színeváltozás
[14] Reményik Sándor Lefelé menet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése