2017 ADVENT 3. VASÁRNAPJA
Szombathely-Kálvária
2017. december 16.
Adventi csend van.
Nincs hang, csak lélek-beszéd.
Adventi csendben
Lehullok, Uram, eléd.
Adventi csendben
Nincs hang, csak lélek-beszéd.
Adventi csendben
Lehullok, Uram, eléd.
Adventi csendben
Csak hitem kis mécse ég;
Adventi csend van.
Köröttem mély a sötét.
Adventi csend van.
Köröttem mély a sötét.
Adventi csend van…
Készül-e, mond, a szíved?
Készül-e, mond, a szíved?
Adventi csendben
Gyümölcsöt hoz-e hited?
Adventi csendben
Szunnyadsz tán? Lámpád nem ég?
Adventi csend van…
Krisztus vár éretted még.[1]
Gyümölcsöt hoz-e hited?
Adventi csendben
Szunnyadsz tán? Lámpád nem ég?
Adventi csend van…
Krisztus vár éretted még.[1]
Almási Mihályné
Advent harmadik hetének a témája: kapcsolatom az
Istennel.
Ahogyan nincs két egyforma ember-kapcsolat, éppen úgy
nincs két egyforma Isten kapcsolat sem. Mint ahogyan az emberi kapcsolatokat,
az Isten kapcsolatot is mindenki másképpen éli át. A 3. adventi hét hajnali
miséin irányt szeretnék mutatni, merre induljunk el, merre van az Isten. De úgy
az oda vezető utat, mint magát az Istent, mindenkinek magának kell megtalálni.
Néhány tény. Isten „sokszor
és sokféleképpen szólt a próféták által”. Majd így folytatódik „a végső napokban Fiában szólt hozzánk”,
és a végkifejlet, emberré lett, „akit a
mindenség örökösévé tett”.[2]
A kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy Isten „képe mása vagyunk.” akinek terve van
velünk. De azt is, hogy Isten, Jézus
Krisztusban feltárta előttünk legbensőbb életét, szándékait, és terveit.
Gyönyörűen fogalmazza meg ezt a tényt Szombathely szülött
Weöres Sándor:
Isten vendége vagy e világon!
mért nem hagyod, hogy a házigazda
minden termét sorra nyitogassa,
minden kincsét rendre megmutassa?
Letelepszel az előszobában
és ott békében nyújtóznál örökre.[3]
Napról napra sorra nyitogatja termét az Isten, különösképpen
teszi ezt az ünnepeken és ünnepi időkben, hogy „minden kincsét rendre megmutassa.” Igaz, nem látványosan, fény,
hang és szöveg reklámokkal, hanem csendesen. Csak aki képes arra, hogy
elhallgattassa magában és maga körül a zajt, hallja meg az Isten szavát.
És ezzel szemben mi az emberi válasz? Sokféle, ahogyan
Aranyosi Ervin fogalmazta meg, Hiteinkről című versében:
Van, aki nem hiszi, van, ki elfogadja.
Van, ki szívét-lelkét önként neki adja.
Van, ki tiltakozik, tagadva a létét,
van, ki még nem érti a teremtés egészét.
Van, ki könyvből tudja, s elhiszi, hogy élő,
van, ki nemcsak hiszi, tudja bennünk él Ő!
Van, aki imádja, van, ki megtagadja.
s van, ki elhiszi, hogy Ő a világ Atyja!
Akad, aki féli, s retteg életében,
akad, aki bábú az Isten kezében.
Akad, aki nem él, csak a sorsát tűri,
akad, aki róla azt hiszi, csak zsűri.[4]
Az Isten-kínálat piaca bőséges árukészlettel rendelkezik.
Vallások tömkelege kínálja fel, mint egyedül igaz Istent. Amennyi vallás,
legyen a történelmi, ó, vagy újabb kori, már rég letűnt, vagy egészen új, mindegyik
egy fajta Isten elképzelést hirdet.
De melyik az igazi? Aki valamelyik vallásban nevelkedett,
meg van győződve, hogy az az igazi. Aki meg Istent keresve rátalált
valamelyikre, úgy gondolja, hogy megtalálta az igazit.
Gyönyörűen írta Márai Sándor „Hinnem kell benne, hogy a "madárka tolla se hull
ki" az Ő akarata nélkül, de nincs jogom vaksi bizalommal mindent az Ő
kezébe tenni le; Isten reám is bízta, hogy csináljam és igazítsam a sorsom. S
csak ha vállalom ezt a feladatot, akkor segít.”[5]
Hogyan is mondta „Isten
reám is bízta, hogy csináljam és igazítsam a sorsom. S csak ha vállalom ezt a
feladatot, akkor segít.” Isten világában, már ami az Isten képére teremtett
szabadakaratú embert illeti, semmi sem önműködő. Kinek-kinek meg kell találni a
saját útját, mert mindenkit, időről időre, újra és újra, más és más kegyelemmel
akar gazdagítani. Azzal, amire adott élethelyzetében legnagyobb szüksége van.
Simon András grafikus írta: „Isten nem tolakodó. A benned lévő űrt
csak úgy tölti
be, ha kívánod és magadba hívod Őt. Vágyakozás nélkül
nincs élő
kapcsolat.”[6]
A kulcsszavak: űr, vágyakozás, élő kapcsolat. Aki nem
érzékeli, hogy üres a lelke, akiben nincs vágyakozás, ott nem születhet meg az
élő kapcsolat az Istennel.
Tavaly halt meg Eszterházy Péter író, aki inkább
szabadelvűségéről, mint hitéről volt ismert. Egyszerű történet vessző száz oldal 2.-Márk változat című könyvében, a vergődő ember gyötrődését fogalmazza
meg, aki egyszer lent, egyszer fent. Egyik mondata a végtelen bizalom, a másik
maga a kétségbeesés. Azt gondolom, ebben benne van ő maga.
Az un. Márk-változatban egy kitelepítés története
ötvöződik a Szent Márk írása szerinti evangéliummal. Az ország észak-keleti
részére száműzött édesanya a második férjével él, mert első, zsidó férjét
1944-ben megölték. Az apa orvos és erős alkoholista. A nagyobb fiú, Péter író,
mindent lejegyez, a kisebbik fiú ugyanakkor süketnéma, vagy legalábbis annak
tetteti magát. Ő azért nem szól, mert magában folyamatosan imádkozik, úgy
gondolja, hogy a csönd az imádság tere és neki ebben kell élnie. Valaki azt
írta a Márk-változatról, hogy a szöveg egyetlen, hosszú imádság, és, mint a
szövegben olvassuk, az imádságok az égben összeérnek.
„Gyáva a szívem.
Az imák az Égben összeérnek Uram. Valahogy már késő. Nem tudom rád bízni magam.
Noha nem akarom csüggedten tudomásul venni - se magamat, se a bűnösségemet, se
téged. De be se akarok csapni senkit. Legföljebb téged. Az ima a szív
emlékezetének gyakori ébresztgetése. Gyakrabban kell emlékezni Istenre, mint
ahogyan lélegzetet veszünk. Irgalom Atyja, ne hagyj el. Hogyan tovább? Erre
várok tőled választ, mert ez az én kérdésem. Úgy szoktál válaszolni, hogy nem
válaszolsz. Szépen tudsz hallgatni, Uram. Ha kérdezlek, hallgatsz, és ha már nincs
több kérdés, az lesz az igazi válasz. Mégis most azt kérdem, mi végre. Ki vagy
Te, Uram, és ki vagyok én? Tudom, rossz kérdés. Engedj látnom. Árva szívem holt
erét töltsd meg, égi Jóság.”[7]
Vannak helyzetek, amikor nem kell tenni semmi
különöset, csak engedni, hogy „átöleljen
az Isten”.
Adventi csend van…
Készül-e, mond, a szíved?
Adventi csendben
Gyümölcsöt hoz-e hited?
Adventi csendben
Szunnyadsz tán? Lámpád nem ég?
Adventi csend van…
Ilyenkor adventben jó lenne kimondani, és persze, ha
lehet komolyan venni:
Most nem sietek, most nem rohanok,
most nem tervezek, most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az
Isten.
Ha ezt megérted, már benne is vagy az advent kellős
közepében és elindultál az Isten felé.
okéatya
[1] https://keresztyenversek.wordpress.com/2010/04/22/adventi-csendben-2/
Almási Miihályné Advent csendben
[2] Zsid 1,
1-2
[3] Weöres
Sándor Parainesis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése