A hármas szűrő

9 B év advent 2. hete csütörtök

Szókratész (kb. i. e. 470 – i. e. 399.) ókori görög filozófus volt. Beszélgetve tanított, így írott műveket, értekezéseket nem hagyott hátra. Tanításait, gondolatait tanítványai műveiből, főként Platón dialógusaiból ismerjük.

Íme, egy kis történet, mely híven tükrözi a nagy bölcs gondolkodásmódját. Habár a történet igazságalapja nem bizonyított, mégis felettébb érdekes és tanulságos…

Az ókori Görögországban Szókratész széles körben ismert volt bölcsességéről. Egyszer egyik ismerőse rohant hozzá izgatottan, s ezt mondta:

„Szókratész, tudod mit hallottam Diogenészről?”

„Na, várjál csak”- mondta Szókratész, - „mielőtt bármit is mondanál, át kell menned a hármas szűrőpróbán!”

„Hármas szűrő?” - kérdi meglepetten az ismerős.

„Igen” - folytatta Szókratész, - „mielőtt elmondod a Diogenészről hallottakat, szűrjük le, amit mondani akarsz. Az első szűrő az 'Igazság'.

Teljesen biztos vagy abban, hogy amit hallottál, az a tiszta igazság?”

„Nem” - mondja az ember, - „tulajdonképpen csak most hallottam!”

„Rendben van, szóval nem tudod, hogy a hír igaz-e vagy sem. Lássuk hát a második szűrőt, a 'Minőséget'. Amit hoztál, valami jó hír?”

„Nem, sőt éppen ellenkezőleg...”

„Szóval akkor te valami rosszat akarsz mondani Diogenészről, amiről azt sem tudod, hogy igaz-e vagy sem?”

Az ember vállat vont, és egy kicsit már röstellte magát. De Szókratész folytatta: „Még mindig van esélyed arra, hogy a próbát kiálld, ha átmész a 'Hasznosság' szűrön. Tehát, amit Diogenészről hallottál, abból van-e nekem valami hasznom?”

„Hááát... nem hiszem...”

„Nos, ha így áll a dolog, hogy a híred nem is biztos, hogy igaz, nem is jó, és nem is hasznos, akkor miért kellene akárkinek is elmondani?”

Az ember kissé zavarodottan és szégyenkezve odébbállt.

Ez a kis történet is példázza, hogy miért volt Szókratész nagy filozófus, és miért volt nagy megbecsülésben része az ókorban, és az óta is.

Mielőtt legközelebb egy pletykát adnál tovább, gondolj a fenti kis történetre…

okéatya