2017.
Advent 3. hete hétfő
Minden
kapcsolatban az egyik fél a kezdeményező. Az Isten ember kapcsolatban az Isten
a kezdeményező. Attól kezdve, hogy szavának erejével megteremtette és fenntartja
ezt a mérhetetlen univerzumot, helyet biztosítva a föld nevű kék bolygónak és
lakhelyet a képe-mása embernek, akit az első bűn elkövetése után így szólította
meg: „Ádám, hol vagy?”
Egyszer,
sokszor, talán ezerszer és milliószor valamilyen módon téged is, engem is
megszólít „Ember hol vagy?” Persze
lehet azt is mondani, mint Ádám ősünk, „elbújtam
uram, mert félek tőled”, de lehet válaszolni úgy is, amint a gyermek Sámuel
válaszolta az Isten hangjára „Itt vagyok
uram, hallja a Te szolgád.”[1]
Isten
folyamatosan kapcsolatba akar veled lépni, mert szeret téged, mert fontos vagy
neki, mert képe-mása vagy. Létedben, akár akarod, akár nem, tükrözöd vagy
eltorzítod őt, a végtelent. Érzékeny léleknek kell, lenni, mint Adynak volt,
aki azt írta:
Hallom, ahogy lelkemben lépked
…
…
Szívemben már őt megtaláltam,
Megtaláltam és megöleltem.[2]
Talán
mi nem vagyunk úgy, mint Ádám a teremtés történetében „elbújtam, mert félek tőled.” Mi is elbújunk, talán nem tudatosan,
nem is annyira akarva, mégis elbújunk. A nyüzsgésbe, a feladatokba, bármibe,
csak ne kelljen befelé figyelni, arra a belső hangra, nehogy a „szívünkben megtaláljuk őt”. Attól
kezdve a szemébe kell nézni és kellemetlen lelkiismereti kérdésekre válaszokot
keresni.
Izaiás
prófétánál olvastam „Ha akár jobbra, akár
balra letérnél, füled hallani fogja mögötted az Úr figyelmeztető szavát: Ez a
helyes út, ezen járjatok![3]”
Ezt a belső hangot nem szeretjük hallani. Talán, mert túl öntudatosak vagyunk.
Nekünk ne mondja meg senki… Pedig „a
juhok követik, mert ismerik a hangját.”[4]
Történt
egyszer, hogy egy rézbőrű indián sétált a nagy amerikai város, New York utcáin fehérbőrű
barátjával. Éppen csúcsidő volt. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok
csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt.
Egyszer
csak megszólalt az indián:
-
Hallok egy tücsköt.
- Az
nem lehet - mondta a barátja. - Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy
tücsköt?
-
Biztos vagyok benne, hallottam egy tücsköt!
- Ez
őrültség! - mondta a barátja.
Az
indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik
oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között megtalálta a tücsköt. A
barátja álla leesett.
- Ez
lehetetlen! Neked milyen kifinomult hallásod van.
- Az én
fülem semmiben sem különbözik a tiédtől, válaszolta az indián. A dolog csak
azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
- Én soha
nem hallanék meg egy tücsköt ekkora zajban!
- Az
egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked. Figyelj! Bemutatom. Az
indián kivett a zsebéből egy marék pénzérmét, majd a földre dobta őket. Harminc
méteres körzetben mindenki megfordult…- Látod, az egész csak azon múlik, hogy
mi az, ami fontos számodra.
Ha
fontos számodra, meghallod az Isten hangját. Adventben különösen.
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése