2016. Advent 1. hete kedd

1

Miféle megváltót várunk?

Pilinszky János a várakozás szentségének nevezte az adventet.

Várakozunk Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Tulajdonképpen arra várakozunk, ami már réges-régen megtörtént. Megtörtént, de mindenki akkor éli át, amikor elérkezik az ideje.

Valakinek jönnie kell, de nem egy meghatározott földrajzi helyre, hanem a te, és az én életembe. Valakinek, aki segít kimozdítani a holtpontról. Mert a holtpontokat is megszoktuk már, és olyan nehéz tovább lendülni.

Azt a Messiást várjuk, aki leteszi elénk a megoldást: hogyan tehetjük gazdagabbá szebbé az életünket. Aztán rá kell jönnünk, minden, ami itt a földi világunkban történik csak átmeneti. Mindig új tanításokra, eseményekre, társadalmakra vágyunk. A régi sohasem igazán jó, mert valami mindig hiányzani látszik belőle.

Ez az örök elégedetlenség táplál minden essiás vágyat. Csakhogy van, amelyik vágy a hamis messiást találja meg, van, amelyik az igazit. A német nép Hitlerben is messiást látott, mert tudta fanatizálni az embereket. A szekták gurui is hamis messiások.

Jánosnak, a keresztelőnek feltették a kérdést „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”(Luk 7,19) Tisztességes és igaz ember volt, ezért nem élt vissza a pillanatnyi helyzettel, nem fordította maga felé a tömeg hangulatát, hanem megvallotta, nem tagadta, hogy nem ő a messiás.

A keresztény nép úgy érzi, megtalálta az igazi messiást a názáreti Jézus személyében.

Avagy mégsem?

Sokak szerint Krisztusnak és az Egyháznak ma is olyannak kellene lennie, ahogy a korszellem akarja őket látni: liberálisnak, mindent megengedőnek, a globalizáció filozófiájához alkalmazkodónak. A többi vallás közé besorakozottnak, puszta jótékonysági intézménynek, mely valamelyest hozzájárul a szociális békéhez. Legjobb, ha a „bűn” szót már nem is említi többé, Ha azonban mi Krisztust egy szociális világmegjavítóvá formáljuk át, akkor az többé már nem Krisztus. Ugyanígy, ha az Egyházat egy szociális intézménnyé átminősítjük, akkor az már többé nem a katolikus, nem a Krisztustól alapított, örök üdvösségre vezető Egyház.

Melyik messiást várjuk? Az önmagunkhoz, a korszellemhez igazodót, vagy azt, aki elvárja, hogy hozzá igazodjunk. Ezt mindenki maga döntse el.

 okéatya