„Fölverte a sátrát közöttünk”

Szentbeszéd meghallgatása

2015 B ÉV KARÁCSONY 2. VASÁRNAPJA

Szombathely – Kálvária 2014.01.04.

„S az Ige testté lett, és közöttünk élt.”[1]

A négy evangélista közül Lukács és János sajátos bevezetőt írt az evangéliuma elé. Lukács leírta, hogy ő gyűjtő munkát végzett, amikor részletesen utána járt mindazoknak, amelyek a názáreti Jézussal kapcsolatban fellelhetők voltak. Szent János viszont írt az evangéliuma elé egy csodálatos prológust, amely olyan, mint egy ünnepélyes zenekari nyitány. Ezt olvastam fel.

A prológus 18 versből áll, amelyben Isten önmagát tárja fel. Feltárja szóban, de feltárja testbeszédben is a megtestesült 2. isteni személy által.

Egy alkalommal Fülöp kérte Jézust, hogy mutassa meg nekik az Atyát, akiről oly sokszor és oly nagy szeretettel beszélt. A válasz meglepő volt.

„Fülöp, aki engem lát, az Atyát is látja.”[2] Eszerint Jézus megnyilatkozásaiban, gesztusaiban, tekintetében a Mennyei Atya irántunk való szeretete tükröződik vissza. Ahogyan mi, emberek feltárjuk magunkat azzal, amit mondunk, és mi több, azzal, amit teszünk nemcsak szóban, hanem a testünk nyelvén is, ugyanúgy mutatta meg önmagát Isten, Jézus cselekedetekben és beszédeiben.

Benne Isten dicsősége, jelenléte, és örök szeretete öltött testet. Különösen tetten érhető ez a 14. versben „az Ige testté lett, és közöttünk élt.” Amit a magyar szöveg így fordít „közöttünk élt”, a görög szövegben az olvassuk, hogy az Ige "fölverte sátrát" közöttünk. Valószínűleg utalás ez arra, hogy Isten az egyiptomi fogságból az ígéret földjére történő vándorlás folyamán, szó szerint „felverte a sátrát.”[3]

A mai evangéliumnak erről a félmondatáról szeretnék néhány gondolatot megosztani, „és közöttünk élt”, avagy ahogyan a már idézett görög szöveg mondja „fölverte a sátrát közöttünk”.

Tényleg fölverte a sátrát közöttünk? Tényleg itt lakik az emberek fiai között?

Első pillanatra úgy látszik, hogy nem.

Rab Zsuzsa költőnőnek van egy érdekes Miatyánk c. parafrázisa.[4] Verse szemlélteti azt a mocskot, amit az ember teremtett magának. Ebből idézem az első sorokat:

Mi Atyánk! Ki vagy a mennyekben!

Ott vagy, igen, de jönnél egyszer le a földre, lépdelnél végig közöttünk, lehelne rád nyirkos kapuboltok szemétszaga, néznél be udvari ablakokon a szobákba, ahol feldöntött pálinkásüvegek közt egy pontra merednek az asszonyok!

Ha közénk jött, ha közöttünk lakik, miért hagyott minden annyiban? Miért maradt üres az éhezők hasa? Miért nem szűnt meg a gyűlölet, nem veszett ki a harag, nem nyelte el a történelem mérhetetlen bendője a háborúkat? Mintha mindezek újjá születnének nemzedékről, nemzedékre.

Hogyan férnek össze ezek a szörnyűségek a végtelenül jó és az ember javát akaró Istennel, aki „közöttünk lakik”. Hogyan bírja ki ezt az állapotot? Miért nem veszi a sátorfáját és menekül innét, oda vissza a mennyországba?

Van egy furcsa magyar szólás: „Na, akkor majd megtudod, hogy hol lakik az Úristen!” Ellentmondásos, mert arról szól, hogy ahol az Isten lakik, ott szörnyűségek történhetnek, ha valaki oda kerül. Eszerint az Ur Isten köztünk lakása nem az örömteli mennyországról szól, főleg nem arról, hogy Jézus közel hozta volna hozzánk közöttünk lakásával az Isten országát. Pont az ellenkezőjét, valami negatívat, félelmetest jelent. Érdekelt, hogy milyen szövegkörnyezetben lehet ezt a szólást olvasni, ezért rákerestem a neten. Ezeket találtam egy csevegő programban:

- Gyere a motorral, a 31-es útra meleg fronti hatásban. Majd megtudod, hogy hol lakik az Úristen.

Vagy egy másik hozzászólásban:

- Mi az, hogy a falu "nagy részét már cigányok uralják"? Ha első kézből szeretnél információkhoz jutni, akkor költözz le egy ilyen helyre és élj ott egy ideig. Akkor majd megtudod, hogy hol lakik az Úristen...

E mögött egy kifordított istenképzet áll, teljesen hamis kép Istenről, vallásról, hitről.

Akármilyen furcsa, de Isten Jézus által beköltözött egy ilyen helyre, sőt, még ilyenebbre is.

Hova jött el Jézus? Az evangéliumok szerint nem palotában, hanem állatok között, szalmán, jött a világra. Nem elegáns villában, hanem rongyos istállóban lakott! De sokszor még ott sem, mert 3 éves tanító útján bizony felvállalta hajléktalanság létformáját. Ő maga vallott erről „rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." [5]A keresztúton még mélyebbre jutott. Legutolsó elítéltként hurcolta a gyalázat fáját, gúny tárgyává tette önmagát, és ott kilehelte a lelkét…

Igaz, hogy néha felvillantotta annak a világnak a ragyogását, ahonnét jött, de nem a maga örömére, hanem társainak bizonyságul. Történt ez a Tábor hegyen, ahol Péter nagy örömében öröklakást akart építeni. Mindezzel jelezni kívánta, honnét jött és hova hívta meg az embert.

Változott-e valami azóta, hogy állítólag „felverte közöttünk a sátrát”?

Hát igen! Változott, már annak, aki érzékelni tudja ezt a fajta változást. Megtanított arra, hogyan éljünk, hogy eljussunk oda, ahol az Úristen lakik. Ami nem azonos a magyar mondásban szereplő félelem helyével.

Megadta a lehetőséget, hogy más szemmel nézhetünk önmagunkra, és arra világra, amelyben élünk. A gyűlölködőkre, a haragosokra, a bosszúállóra és minden iszonyatosra, ami a világban van.

Változik ettől valami? Valami igen, de nem az, amit első pillanatra bárki gondolhatna. Nem a világ változik, hanem te és én változhatunk. Neked, nekem, csak saját magunk fölött van hatalmunk. Csak saját magunkon tudunk változtatni. Megadta, tiszteletben tartva a szabad akaratunkat az önmagunk megváltozásának a lehetőségét.

A mindenség elmélete c. angol filmben hangzott el, amely műfaját tekintve életrajzi dráma:

„A civilizáció hajnala óta az emberek sóvárogtak megérteni világunk alapvető törvényeit. Van valami különleges az univerzumunk határaival kapcsolatban. És mi lehetne különlegesebb, mint hogy nincsenek határai? Ezért nem lehet határa az emberi igyekezetnek sem. Mind különbözőek vagyunk. Bármily rossznak tűnjék is az élet, mindig lehet egy célunk, amit sikerre vihetünk... amíg élet van, remény is van.”[6]

Közelebb visz a tisztábban látáshoz egy Müller Péter idézet:

„Lelkünk úgy működik, mint az örvény. A szélén veszedelmesen kavarog, ott a sok szemét, és fölkavart, iszapos rossz gondolat, negatív érzés, szorongás és félelem - de a legközepén csend van és nyugalom. És biztonság. Itt lakik az igazi valód. És itt van az öröm forrása is.”[7]

Itt érhető tetten a közöttünk lakó Isten, az életben, a reményben, valahol az élet „legközepén”.

Aki lakik valahol, arra rá lehet nyitni az ajtót. Az Istenre is. Mert Istenre nyíló ajtó a templomajtó, meg a gyóntatószék ajtaja. A közöttünk lakó Isten házát nagy ívben el lehet kerülni, lehet tudomást sem venni róla. De itt van, akár akarjuk, akár nem. Ettől kezdve megnyílhat a végtelen lehetőségek tárháza. Erre a valóságra, a közöttünk lakó Istenre nyithatják meg a szemünket az advent, a karácsony, és nyitja meg majd a nagyböjt, a húsvét, a pünkösd, nyithatják meg a vasárnapok. De megnyithatják a csendes hétköznapok, a meghitt találkozások, a békés együttlétek, az apró örömök, meg sok minden más is.

Ha megnyílik az a belső szem, amely felfedezheti azt a csodálatos valóságot, amit eddig nem látott, közöttünk lakik az Ige, benne közöttünk lakik az Isten. Mert a világban itt volt, itt van és is lesz mindig az Ige.

Csak rá kell nyitni az ajtót. Ezt senki nem teszi meg helyettünk. Ez mindenkinek saját lehetősége és feladata. Érdemes próbát tenni.

okéatya

---

[1] Jn 1, 14

[2] Jn 14,9

[3] V.ö. Szegedi bibliakommentár Szent János evangéliuma

[4] Egy kifejezés több szóval való visszaadása. Hozzámondás, kifejtés, körülírás, értelmezés; átfogalmazás, részletesebb kifejtés, szabadfordítás; tartalmi idézés. hu.wiktionary.org/wiki/parafrázis

[5] Mt 8,20 

[6]

[7] Müller Péter Lásd http://www.citatum.hu/szo/rossz