MAGYBOLDOGASSZONY ÜNNEPÉN
Szombathely – Kálvária 2021. augusztus 15.
Ma van Szűz Mária Mennybevételének, vagy ahogyan mi magyarok mondjuk Nagyboldogasszonynak az ünnepe. E hitnek és ünnepnek a gyökerei az 5. századik mennek vissza. Hittétellé XII. Pius pápa nyilvánította, amikor, mint Krisztus földi helytartója, 1950. november 1-én csalatkozhatatlanul, ünnepélyesen kijelentette
„Szeplőtelen Szüzet, aki mentes maradt az eredeti bűn minden szennyétől,[1] földi életének végeztével az Úr testben és lélekben fölvitte a mennybe,[2] és a mindenség királynőjévé magasztalta, hogy tökéletesebben hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához (vö. Jel 19,16), a bűn és a halál legyőzőjéhez.”[3][4]
A hittitkokat nem is annyira megértenünk kell, hanem inkább rácsodálkozni Isten csodálatos művére.
Goethe szerint, "Minden embernek naponta meg kellene nézni egy művészi szobrot vagy képet és el kellene olvasni egy szép költeményt, hogy ízlése tisztuljon, vágyai és gondolatai nemesebbek legyenek."
Egyházunk az évnek minden hónapjában állít elénk egy gyönyörű képet, amely nemessé, magasztossá teszi szívünket, lelkünket: a Szűzanya képét.
A Szűzanya életének útja szenvedéssel volt tele. Hétfájdalmú Szűznek, Mater Dolorosa-nak is hívjuk. De a golgotás út után az Isten megdicsőítette őt és felvette az égbe. Így lett a "Mater Dolorosa"-ból "Mater Gloriosa", dicsőséges Anya!
Földünknek égbe szállt csodája
dicső kegyes Nagyasszonyunk,
neved szívünk ezerszer áldja,
ha vigadunk, ha zokogunk.
Te vagy akit nem ér a vád,
Te vagy kit minden ember áld;
Te vagy a jó, a szent, a szép,
örökre fényes példakép.
Az
Istenre hangolt lelkek nagyon is értették a láthatatlan valóságot.
Erzsébet,
az ő rokona, meglátva az áldott állapotban lévő Máriát, a Szentlélektől ihletve
felkiáltott „Áldott vagy az asszonyok
között, és áldott a te méhed gyümölcse!”[5]
Maga a Mária is átéli a csodálatos valóságot, amikor áldott állapotban Jézussal meglátogatja rokonát Erzsébetet, hogy megossza vele az örömét.
„Ami velem történt nem volt soha még. boldognak mond engem minden nemzedék, nagyot művelt rajtam hatalmas keze” énekli a Lélek ihletésére.
„…Mária azt a nagyszerű feladatot és méltóságot kapta, hogy anyja legyen Isten Fiának, így kiváltképpen is szeretett leánya az Atyának és szentélye a Szentléleknek, s e rendkívüli kegyelmi ajándékok miatt messze fölötte áll minden mennyei és földi teremtménynek.”[6]
Az első 5 évszázad keresztény írói, az egyházatyák egyre gyakrabban hirdették, hogy egészen szent, a bűn minden szennyétől mentes az Istenszülő, akit a Szentlélek alkotott és formált új teremtménnyé.[176] A Názáreti Szűz fogantatásának első pillanatától kezdve a teljesen egyedülálló szentség ajándékával tündökölt, ezért köszönti a hírhozó angyal Isten parancsára "kegyelemmel teljesnek" (vö. Lk 1,28);[7]
Ennek az egyházi hagyományban levő igazságnak a legkiválóbb hirdetője Damaszkuszi Szent János, amikor a Boldogságos Istenanya test szerinti mennybevételét párhuzamba állítja az ő többi kiválóságával és kiváltságával, lángoló ékesszólásával azt mondja:
„Illő volt, hogy ő, aki szüzességét a szüléskor is sértetlenül megőrizte, halála után is megőrizze testét minden romlástól.
Illő volt, hogy ő, aki Teremtőjét gyermekeként hordozta méhében, Isten hajlékába jusson.
Illő volt, hogy a jegyes, akit az Atya jegyzett el, a mennyei otthonban lakjék.
Illő volt, hogy ő, aki szülésekor a fájdalom tőrétől mentes maradt, de amikor Fiát a keresztfán látta, a szívét döfte át a fájdalom tőre, ott lássa Fiát az Atya mellett trónolni.
Illő volt, hogy az Isten Anyjáé is legyen az, ami a Fiáé, és hogy minden teremtmény tisztelje őt mint Isten Anyját és szolgálóleányát.”
Az Egyház, miközben Mária titokzatos szentségét szemléli, szeretetét utánozza és hűségesen teljesíti az Atya akaratát, Isten igéjének hívő elfogadása által maga is anya lesz:
Az igehirdetéssel és a keresztséggel ugyanis új, halhatatlan életre szüli a Szentlélektől fogant és az Istenből született fiakat. És szűz is az Egyház: sértetlenül és tisztán megőrzi a Vőlegényének adott szavát, és Urának anyját követve, a Szentlélek erejével szűziesen őrzi a sértetlen hitet, a szilárd reményt és az őszinte szeretetet.[191]
Amint Jézus anyja a mennyben testében és lelkében már megdicsőülten mintaképe és kezdete annak az Egyháznak,… ezen a földön pedig a biztos remény és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarándok népe számára.
Napba öltöztél, legragyogóbb szép Szűz,
kétszer hat csillag koronádnak éke,
lábad alá hull zsámolyul a hold is,
égi Királynőnk!
Bűnt, halált, poklot letiport erényed,
Szent Fiad mellett ülsz mint közbenjárónk,
téged az ég s föld Királynőjének vall
s zengi hatalmad.
Szent hitünk buzgó követőit védd meg,
a tévelygőket hozd vissza a nyájba,
s mind, kiket elföd a halálos éj még,
hozd ki a fényre!
Kérd Istent értünk, bűnösökért, Szent Szűz,
sírva könyörgünk, adj erőt, segíts meg,
bármi veszélyben biztató reményként
csak te ragyogsz fel.
Áldjuk örökké a Szentháromságot,
ő adta néked koronádat, szép Szűz,
ő tett meg téged a mi Királynőnkké
s Édesanyánkká. Ámen.
Okéatya
