Advent
2. hetének témája: Az emberi kapcsolat, mint a lelki egészség és közérzet
feltétele.
Hétfő:
A beszédről egysmás
„Mint folyó medrében a kövek,
olyanok vagyunk mi, emberek,
színünk: amit a természet adott,
egymástól nyerünk formát,
s alakot...”[1]
Ahogy
mondani szokás egy csónakban evezünk, vagyis egy időben, egy térben élünk
azokkal, akik most és ebben a pillanatban az életünk részei, meghatározói.
Hatással vannak ránk, akár akarjuk, akár nem. Te is, én is, valamilyen hatással
vagyunk egymásra, közel-távoli környezetünkre. Akár akarjuk, akár nem. Az
embereknek véleménye van rólam, és nekem véleményem van róluk, ami legtöbbször
csak úgy spontán alakul.
És a
kapcsolatok… Más a kapcsolata a szülőnek a 3-4 éves gyermekével, és más
ugyanazzal 16 évesen, amikor lázad minden szülői megkötés ellen. Más a
kapcsolata az idősebbnek a fiatalhoz, és a fiatalnak az időshöz. A férfinak a
nőhöz, és a nőnek a férfihoz. A főnöknek a beosztotthoz, és a beosztottnak a
főnökhöz stb.
A
kapcsolatok hol sűrűsödő, hol ritkuló, hol felizzó, hol kibontakozó, hol
hamvába hulló hálózata szövi át az életünket. A minden helyzet más, vagy vannak
általános szempontok, amiket figyelembe kellene venni? Azt hiszem, hogy minden
kapcsolati helyzet más, de mégis vannak irányok, amelyek felé haladni kell,
hogy célba érjünk.
Aki
végig olvassa a bibliát ebből a szempontból, ott sem talál mást, mint a
kapcsolatok végtelen hálózatát, de amelynek mégis iránya van, ami nem enged
elveszni az események dzsungelében.
Kezdjük
Ádámnál és Évánál. Közösen elkövetett bűnük következményeit a Teremtés könyve
négy történetben érzékelteti: a kiűztetés a paradicsomból, az Istennel való baráti kapcsolat megszakadása, Káin és
Ábel története, a testvérgyilkosság, a
testvéri kapcsolat megszakadása.
Noé
történetében az Istennel való kapcsolat
megszakadása. A bábeli torony, építésének eredménye volt, hogy „Úr összezavarta össze az egész föld nyelvét”
és ez az összezavarodott állapot még mindig tart.
Ettől kezdve hiányzott a tiszta szó, az egyértelmű,
őszinte és érthető beszéd.
Ezek a történetek nem történelmi tények, hanem üzenetet
hordozó példázatok.
Minden emberi kapcsolatnak, oda – vissza kommunikációnak
talán a legfontosabb, leginkább használ eszköze a beszéd.
A beszéd építi, vagy rombolja, emeli fel, vagy süllyeszti
a mélybe az emberi kapcsolatokat. Talán ezért is írta Pál apostol a Kolossze-i
hívekhez írt levelében „A ti beszédetek
mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mi módon
kell néktek kinek-kinek megfelelnetek.”[2]
A hívő embertől azt várja a világ, hogy más legyen, mint
a többi. Ezért azt kérem mindnyájuktól, hogy a mai napon legyenek ajándékozó jó
kedvükben:
ajándékozzanak ma egy jó szót annak, akivel találkozolnak, hogy szebb legyen a világ!
Faluhelyen, a bérmálási ebéd után a házigazda plébános
megkérte a püspököt, fáradjon be a konyhába, és szóljon néhány jó szót azoknak
az asszonyoknak, akik az ebéd elkészítésében serénykedtek. Ilyen a püspök
bement hozzájuk és kedvesen elbeszélgetett velük. Nekik pedig tele lett a
lelkük örömmel és jó érzéssel.
Ámbár Antoine de Saint Exupéry azt írta a Kis herceg -
ben, hogy a „beszéd csak a félreértések
forrása”, nem gondolnám, hogy ez minden esetben megállja a helyét. Lehet az
is, de lehet az érzelmeknek, vagy a gondolatoknak színtiszta közlése.
És végül két megállapítás a beszédről. Megfelel-e a
valóságnak, vagy sem, ki-ki döntse el. Dave Barry amerikai író fogalmazta meg,
miszerint
„A leghatalmasabb
erő az Univerzumban a pletyka.” A dr. Csont című filmsorozatban pedig ez
hangzott el „a pletyka gyorsabban terjed
a fénysebességnél is”. Hm. Ki tudja?
okéatya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése