A ÉV ÉVKÖZI 13. VASÁRNAP
Szombathely-Kálvária 2017. július 1.
Olyan
korban élünk, nevezzük ezt fogyasztói társadalomnak, amikor minden azt
sulykolja körülöttünk, hogy a boldogság titka a birtoklás. Elég nagy
élettapasztalattal rendelkezem már, hogy bátran kimondjam: meggyőződésem, hogy
a boldogság titka nem az anyagi javak birtoklásában, hanem a őszinte személyes
kapcsolatokban rejlik. Úgy tűnik, hogy a manapság nem is kevesen, mintha kizárólag csak önmaguk kibontakoztatásával törődnének. Elkábítanak efféle
szólamok:
Vásárolj többet, jobbat és gyorsabban.
Ki-ki maga szerencséjének kovácsa.
Ne törődj senkivel, csak magaddal.
Élvezd az életet, hiszen úgyis csak egyszer élünk.
A felnövekvő ifjúság manapság mást sem hall, csak ezt:
Magaddal törődj, saját életeddel, saját boldogságoddal. Mit törődsz te mással?
Persze ebben semmi új nincs, már a régi rómaiak, úgy 2 ezer ezelőtt is ezzel
indokolták élevezetközpontú életüket: carpde diem, magyarul élj a mának, szabad
fordításban: élvezd ki a napnak minden pillatatát.
Ez a szemlélet
végigvonult az emberiség történelmén, csak néha felerősödik, néha elgyengül.
Minél nagyobb valahol a jólét, a gazdagság, annál inkább felerősödik. E
felfogás csapdája, hogy az emberi feléli önmagát. Mennyire igaza van Chalrie
Sheen[1]
amerikai színésznek, aki az mondta „Történelmen
csak azon ügyek-eszmék gyöngék s halnak, – mikért halandók halni nem akarnak.”
Meg
vagyok győződve, hogy a teremtő Isten az ember javát akarja. Azt akarja, hogy
boldog legyen. Ám, ha az ember balga gyermek módjára üveggolyóra cseréli az
Istent, csodálkozik, hogy kerget, fut, keres, és nem leli sehol a boldogság kék
madarát.
Ha
igaz, márpedig tapasztalatom szerint igaz, hogy az ember boldogsága nem az
anyagi javak bőségében, hanem a személyes kapcsolatokban rejlik, akkor még
inkább igaz, hogy az ember valódi boldogsága az Istennel való személyes
találkozásban áll.
Néha rácsodálkozok, hogy a kisgyermekek számára
mennyire fontos a közös játék-élmény apjával, anyjával, testvéreivel. A
nagyobbak életében minden családon kívüli új kapcsolat életigény. A párkeresés
időszakában a holtig tartó öröm forrása, megtalálni azt, aki majd egész
életében párja lesz jóban és rosszban, egészségben és betegségben, minden
élethelyzetben.
Minden emberi kapcsolatban az összetartó erő a kölcsön
szeretet, a másik elfogadása, ha kell a megbékélés, megbocsátás,
kiengesztelődés, áldozathozatal és még sok minden más.
Csakhogy minezek alapja, tápláló forrása és gyökere
egy másik kapcsolat. Kapcsolat a szerető és teremtő Atyával, az Istennel.
Minden emberi kapcsolat, ha nem gondozzák, előbb utóbb
eltorzul, elsekélyesedik, megszűnik. Nem így a Teremtő Atyának irántunk való
szeretete. Ahogyan az egyik gitáros énekünkben szoktuk énekelni „Szeretetből teremtettél, gondos szívű atyánk
lettél.” Hogy még inkább átéljük ennek a valóságát, égi Atyánk elküldte
Fiát, hogy irántunk való mérhetetlen szeretetét kimutassa, akiről elmondhatjuk
újra és úra „szeretetből szolga lettél, tanítottál,
átöleltél.” , belépett a sátán
formálta gyűlölet, békétlenség, és szeretetlenség világába.
Ez a szeretetből szolgává lett Fiú nem csupán a vakot,
a bénát, a leprás gyógyította meg. Nem csupán életét adta jókért és gonoszokért
a kereszten, hanem saját példájával emberi mértéket felülmúló mércét is
állított, amikor kimondta „Atyám ne úgy
legyen, ahogyan én akarom, hanem, ahogyan TE.” Ezt a szeretet mércét hagyta
ránk örökségül, ahogyan mai evangéliumban olvastuk: „Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám.
Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám.”
Ezzel azt
állítja, hogy benne való hit, a hozzá való kötődés fölötte áll nem
csupán a
birtoklás vágyának, hanem minden emberi, még a családi
köteléknek is. Kérdés, hogy képesek vagyunk
átugorni a Jézus által magasra állított lécet?
A férfi
magasugrás rekordja 1912-ben 2 méter, 1993-ban már 2.45 cm volt. A sportolók a
világrekordokért ugyancsak megdolgoznak.
Hihetetlenül sok időt és energiát fektetnek
bele abba, hogy egyre jobb eredményeket érjenek el a győzelem öröméért. A
győzelem öröméért, amely nem örökéletű, mert újabb rekordok, újabb győzelmek
születnek, s a régieket lassan befedi a feledés homálya. Legfeljebb csak a
lexikonokból ismert, hogy ki, mikor, milyen eredményt ért el.
A Jézus által magasra állított léc
átugrásához nem feszülő izmok kellenek, hanem valami egészen más. Kemény
elhatározások nap, mint nap, ami éppen olyan kemény kihívás, mint amikor a
sportolónak edzésre kell menni. Ezt Jézus így fogalmazta meg „aki nem veszi föl keresztjét és nem követ
engem, nem méltó hozzám.” Igaz, hogy ezért nem érmet osztogatnak, nem
kürtölik világgá sem a hírközlő eszközök, hanem valahol ott fent csendben méltányolják
és feljegyzik, mondjuk így, az „életünk
könyvébe.” Nem tintával, hanem örökké fénylően jegyzi be oda az „Isten ujja”.
A közúti forgalom résztvevői jól ismerik az elsőbbség
megadásának szabályait. Aki ezeket figyelmen kívül hagyja, súlyos és
életveszélyes balesetek előidézője s áldozata lehet.
A mai szentmise evangéliuma hasonló szabályt
tartalmaz: az Istennek kijáró elsőbbség megadásának törvényét. Jézus arra
figyelmeztet, hogy Istennek mindig és minden körülmények között elsőbbséget
kell biztosítanunk. Amint hallottuk, még a vérségi kötelékből származó emberi
előjogok sem menthetnek fel senkit az Istennek kijáró elsőbbségadás
kötelezettsége alól.
Szentmisére gyűltünk össze, Jézus követőinek valljuk
magunkat. Hisszük, hogy Jézus a világ Üdvözítője. Mégis feltehetjük a kérdést:
Vajon életünk forgatagában milyen gyakran vonjuk meg Istentől az elsőbbséget? Kockáztatva
a végzetes karambolt, az üdvösség elvesztését.
A 19. és 20. század legnagyobb vesztesége talán éppen
abban rejlik, hogy az ember elvetette Isten abszolút elsőbbségét és mintha a
szokást, a divatot, a trendet tette volna meg mércéül. Mintha, de nem minden
esetben. Ma is vannak csendes és szorgalmas imádkozók, akik tudják, hogy
erőtlenné válik az ember Isten nélkül. Ma is vannak titkon segítők, akik nem
emberi dicséretre vágynak, hanem hiszik, hogy a Mennyei Atya értékeli azt
odafent. Ma is vannak nagy tanúságtevők, a szentek, a vértanúk és az üldözöttek.
Ma is vannak családanyák és családapák, akiknek úgy kezdődik a vasárnap, hogy
elindulnak az Isten házába ünnepelni.
Lehet, hogy néha, néha nagyon gyöngék, de hisznek
minden apró jótett üdvösséget adó erejében. Ahogyan Szent Kalkuttai Teréz anya
mondta „Nagy dolgokat tenni nem tudok,
csak kicsiket nagy szeretettel.”
Talán ismerik Dsida Jenő: A
gyöngék imája című versét. Ezt szeretném középre tenni ma befejezésül.
Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, főre, szétmáló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.
Mert pókháló és köd a szív,
selyemszőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.
De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz
csak gyönge, nagyon gyönge.
okéatya
[1] Carlos
Irwin Estévez (Született New York, Amerikai Egyesült Államok, 1965. szeptember
3.), ismertebb nevén Charlie Sheen, Golden Globe-díjas, Emmy-díjra jelölt
amerikai színész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése